Nagyszerű nassolnivalók készülhetnek a karfiolból

A csarnokba belépve az első mondat, ami megütötte a fülemet, a következő volt:

– Édesapád nagyon élvezi ezt a piacozást – egy édesanya mondta ezt gyermekének, miközben figyelte, ahogy a férje egyik pulttól a másikhoz lép, és beszélgetésbe elegyedik az árusokkal, hogy többet megtudjon a kínált termékekről.

Kicsit olyan volt, mintha most először járt volna a Pécsi Vásárcsarnokban, de a miliő rögtön beszippantotta, amelyből nehéz „menekülni”, hiszen a piacozás egy fantasztikus élmény. Sok minden került a kosarukba: dió, fokhagyma és egy gyönyörű karfiol is, ami engem is megihletett.

A karfiol, bármilyen furcsán is hangzik, de szerintem az egyik leggyönyörűbb zöldség. Rejlik benne egy fajta elegancia, báj, ezért sem meglepő, hogy állítólag XV. Lajos imádta a karfiolt, és ezért uralkodása alatt egyik kegyencnőjéről „à la du Barry”-nak nevezték el a karfiolos ételeket.

Aki már főzött karfiolt, az tudja, hogy főzéskor kissé kellemetlen illata van, de evéskor ez már nem érezhető. Ezt a szagot a kéntartalmú összetevői okozzák, ezért jó tanács, hogy ezt a zöldséget jobb fedő nélkül, rövid ideig főzni, mert ha fedő alatt pároljuk, akkor a kén felhalmozódik, és elrontja a karfiol ízét.

De az egyik legjobb dolog ebben a zöldségben, hogy annyi dolgot lehet belőle készíteni, még nassolnivalót is:

Szükség van egy fej karfiolra, amelyet rózsáira szedünk, a nagyobbakat pedig félbe vagy negyedbe vágjuk. Ezután fél bögre vajat felolvasztunk, összezúzzunk 2 gerezd fokhagymát és a vajhoz adjuk. Ezután egy nagy tálba szórjunk 1 bögre zsemlemorzsát, fél bögre parmezánt, fél teáskanál sót és borsot, és keverjük össze. A rózsákat forgassuk meg vajban, majd tegyük őket a zsemlemorzsás tálba, majd rázzuk meg a tálat, hogy a zsemlemorzsa mindenhol bevonja a karfiolokat. Helyezzük őket egy sütőpapírral bélelt tepsire egymástól kis távolságra, amit ezután 200 fokra előmelegített sütőbe teszünk. Addig sütjük a karfiolokat, amíg a panír aranybarna lesz. Melegen, magában