A mentorok nyitnak ablakot a világra a hátrányos helyzetű kisdiákok előtt (galéria)

A kormánybiztos ebben a félévben már tartott egy nagy sikernek örvendő előadást Miskolcon, és Pécs után még egy szegedi és egy nyíregyházi egyetemi látogatás is meg fog valósulni. Ezen látogatások célja, hogy népszerűsítse és bemutassa a Tanítsunk Magyarországért programot, szót ejtsen az alapításról, a vízióról, a célokról, de a mentorjelöltek szakmai felkészítését is kiegészíti.

A magyar kormány számára a magyar családok és gyermekek értéket képviselnek és fontos számukra az álmaik, és ez az, amiért a Tanítsunk Magyarországért mentorprogram létre jött, hogy a jövő generációinak álmai megvalósulhassanak.

Dr. György László az előadás kezdete előtt megköszönte a jelenlegi mentoroknak a programban való részvételüket, majd személyes élményeken keresztül inspirálta a közönség soraiban ülőket, hogy csatlakozzanak ők is.

A programban az egyetemisták segíthetik a hátrányos helyzetű, kistelepüléseken élő kisdiákokat a tanulmányaikban és megmutathatják nekik a lakóhelyükön túli izgalmakat és lehetőségeket. Állatkertbe látogathatnak el, templomi koncerten vehetnek részt, focimeccsre mehetnek, gyárak működésébe pillanthatnak be, de a lehetőségek tárháza határtalan.

Azért fontos, hogy egyetemisták legyenek a mentorok, mert a gyerekek sokkal inkább felnéznek a korban hozzájuk közelállókra, egyfajta nagytestvérként tekintenek rájuk, akiknek feladatuk, hogy megmutassák nekik az élet adta lehetőségeket, meséljenek a szakmákról, a továbbtanulási lehetőségekről, a saját lábra állásról, meg kell ismertetni velük a világot élményeken keresztül. Nagyon fontos, hogy a mentoroknak legyen egy elképzelésük arról, hogy mit akarnak átadni mentoráltjaiknak, alakítsanak ki egy belsőséges viszonyt velük.

A TM arra ösztönzi a mentorokat, hogy minél több programot szervezzenek a gyerekeknek, váljanak egyfajta ablakká a világra a számukra.

Arról is szó esett az előadáson, hogy miért jó az egyetemi hallgatóknak mentorrá válni. Dr. György László megemlítette az ösztöndíjat, a közösséghez tartozást, a pedagógusi és vezetői készségek fejlődését, de nem erre helyezte a hangsúlyt, hanem arra az érzésre, hogy a mentorok úgy tudnak segíteni, hogy az tényleg valós segítséget jelent.