Empátiára nem számíthat az utas - beszámol bosszús olvasónk

Mivel nemrég Budapesten jártam, maradt az ott vásárolt buszjegyeimből. Reggel még álmosan, talán kissé túlpihenten véletlenül félrenyúlt a kezem a fiókban, és a helyi buszjegy helyett a budapestit vettem magamhoz, amit természetesen érvényesítettem is az aznap reggeli járaton a Zsolnay-szobornál. Aztán jöttek a Tüke Busz Zrt. ellenőrei, s még kérésük előtt nyújtottam nekik a jegyemet, gyanútlanul. 

Erre mondták, hogy ez BKV-s jegy, nem pécsi. Meglepődtem magam is, hiszen ha észrevettem volna még otthon, a helyeset hozom. Leszálltunk: okmányátadás, életem első büntetése, munkahelyről késés. Tisztában vagyok vele, hogy hibáztam, azonban nem érzem magam csalónak, hiszen egy ugyanolyan értékű, Magyarországon kiadott, érvényes jegy volt nálam, ráadásul őszintén elmondtam nekik a tévedésemet. 

Hiányoltam a jóindulatot, hogy legalább ne a teljes összeget kelljen kifizetnem balgaságom miatt, de ez csak addig terjedt, hogy megvártak, míg készpénz hiányában elmentem a munkahelyemen lévő ATM-automatáig, így nem kellett postára mennem. Megjegyzem, megfordult a fejemben, hogy az egyik ellenőr, akit éppen kollégája most tanított be a jegyzőkönyv írására, talán rajtam gyakorolja a nyomtatvány kitöltését. 

Aztán bejöttem dolgozni, és gyászoló hozzátartozók ültek az ajtóm előtt magukba roskadva. Megkérdeztem, miben segíthetek, s bár tudtam, hogy érdemben semmiben, de legalább a gesztust értékelték, és emberi szóra találtak. Aztán rájöttem, hogy tüke pécsiként tüke városomban a Tüke Busz Zrt.-nél mi, becsületes, bár tévedő lakosok nem számíthatunk empátiára. 

Név és cím a szerkesztőségben