Álkaszáspók a sarokban: ezért ne költöztesd ki!

Legtöbb félelmünk okozója az, hogy félünk az ismeretlen dolgoktól. Nem marasztalunk el senkit: a pókszabásúak nem véletlenül nem érnek el kimagasló helyezéseket a cukimuki állatok versenyében, de az álkaszáspók egy kis ismerkedés után nem is tűnik annyira gonosz teremtménynek. 

Tegyük rendbe a dolgokat

Az első közhiedelem, hogy ezek kaszáspókok, viszont valójában álkaszáspókok élnek velünk. Ez a rendszertani név is megtévesztő, ugyanis míg az álkaszáspók a pókszabásúak közé tartozik (Arachnida), addig a valódi kaszáspók nem. Előbbinek ráadásul csak két szeme van, míg az álkaszáspóknak nyolc. Az álkaszáspók hosszú, vékony lábaival és hozzájuk mérten pontszerű testével csendes lakója a ház különféle sarkainak. Rendkívül gondos szülők, sokszor még a már kikelt kispókokat is magukkal hurcolják. Sokan félnek tőle, de a legtöbben csak félreismerik a rezsibe be nem szálló lakótársat.

Ne költöztessük ki az álkaszáspók családot!

Automatikus emberi reakció, hogy bármiféle bogarat, rovart, csúszómászót, kígyót, békát, egeret látunk otthonunkban, azonnal szeretnénk onnan eltávolítani, de akadnak köztük olyanok, akik bizony jótékony hatással is lehetnek életünkre. Az álkaszáspók ugyanis bekebelez mindent, ami a közelébe megy, legyen szó szúnyogokról, legyekről, molyokról. Érdekesség, hogy a nagyobb, robusztusabb pókokkal is képes birokra kelni. Kusza hálót szőnek, amelyben hasukkal felfelé helyezkednek el, és itt várnak a táplálékra. Áldozataikat fonalpólyába tekerik, és onnan szívják ki a testnedveiket.