Két emut mentett meg az éhhaláltól a MancsRanch

– Soha nem akartam emut tartani, mert túl nagyok, és nem a legszebbek – mondta lapunknak Fejes Rózsa. 
Mikor felhívták, megpróbált rögtön segíteni. Több állatkertet is megkeresett, de egyik sem fogadta be őket. Ekkor döntött úgy, hogy elviszi a MancsRanch­ra a két emut, amelyek sanyarú életet éltek a Mecsek-oldalon. A pécsi állatkerttől kapott egy vadállatszállítót, amiben biztonságosan szállíthatók a nagytestű futómadarak. 

A két madár történetéről annyit sikerült megtudnunk, hogy egy férfi korábban két emutojást vásárolt. Otthon fabrikált egy keltetőgépet, és a tojásból kikeltek a madarak. A férfi több állatot tartott, kecskéket, kutyákat, de nem foglalkozott velük, sok állat éhen pusztult. A férfi börtönbe került, így a kikelt emuknak nem volt mit enniük. Egy közelben élő idősebb nőnek köszönhetik, hogy életben maradtak, ugyanis ha volt rá lehetősége, megetette őket. Múlt év végén a területet eladták, az emuknak költözniük kellett. Ekkor hívta fel az idős nő unokája Fejes Rózsát. 
 

– Szörnyű körülmények között éltek az állatok. Kicsi helyen voltak összezsúfolva, nem volt hová lefeküdniük sem. Mikor elhoztuk a futómadarakat, nagyon soványak voltak. A lábuk, ami a legerősebb szokott lenni, csak csont és bőr volt – emlékezett vissza az év végi látványra a MancsRanch vezetője. 
Az emukhoz állatorvost hívott, aki megállapította, utolsó pillanatban kerültek a MancsRanch-ra. Az egyéves futómadaraknak ismerkedniük kellett az emutáppal, zöldségekkel, mert azt még soha nem kaptak. 
 

– Megszerettem őket. Barátnőmmel nevet is adtunk nekik. Csikócsőrre és Viharszárny­ra kereszteltük őket. Mivel egyedül viszem a ManschRanch-ot, többször fáj a sok emeléstől a kezem, lábam, derekam. Múltkor kint dolgoztam, mikor a fájdalomtól feljajdultam. Ekkor odafutott hozzám Csikócsőr. Testőrt játszott, azt gondolta, hogy valaki bánt, és meg kell védenie – tette hozzá Fejes Rózsa.