Megjelent Hobo új albuma, a Rejtő dekameron

Ebből kiindulva Hobo nagy Rejtő Jenő rajongóként felidézi a leghíresebb regényalakokat a mai, koronavírusos Magyarországon megjelenítve.

Így Budapestre érkezik Gorcsev Iván, Csülök, Piszkos Fred, Troppauer Hümér, Senki Alfonz, Fülig Jimmy, Vanek B. Eduárd, valamint Leila, az arab démon, Zwillinger Lola és Laura de Pirelli operaénekesnő. Ám karanténba zárják őket a margitszigeti Grand Hotelben, ahol bemutatkoznak, majd – többek között – árnyékkormányt alakítanak.

Mindegyik dalhoz külön illusztrációk készültek, a néhai zseniális Korcsmáros Pál által kitalált és megrajzolt Rejtő-képregények eredeti figurái jelennek meg a képeken.

Itt pedig elolvashatjuk Hobo ajánlását az újdonsült művel kapcsolatban:

Tisztelt Barátaim, Ismerősök, Olvasók!

Úgy gondolom és érzem is, hogy ennek a műnek létrehoztával végleg betettem magamnak. Ugyanis jónéhány évtized elteltével és jópár Önök által komolyan megbecsült munka kiadása után, most kitört belőlem az életen át nehezen leplezett ripacséria és a többször hangoztatott „szégyen és gyalázat” kategóriájának minden kritériumát túltejesítettem.

Tenyérnyi darabokban hullik az arcomról a bőr, a hajam égnek áll a rengeteg pofátlanság és minden ízléshastáron túlmenő dalok és azok előadása miatt.

Azt sem tudom mentségemre felhozni, egy ehhez négy társat, -neveztesen Igali Csanád katolikus kántort, (sic!), Pengő Csaba klasszikusokat is játszó nagybőgőművészt, Kiss Zoltán gitártanárt és Gál István sok vihart megélt rock and roll dobost – találtam.

Mint kiderült, hogy más műfajokban is leledzenek mindenre elszánt banditák és a néhai zseniális grafikus-karikaturista Korcsmáros Pál – az ő munkái voltak annak idején a Füles magazinban megjelent Rejtő Jenő művek képregény-adaptációi – Gábor nevű unokája rábeszélte a szintén nem szégyenlős Garisa Zsolt grafikust meg az igazgatói intőivel három ellenőrző könyvet megtöltő Varga Zoltánt, – aki „Zerge” álnevének megfelelően többször könnyedén kiugrott az ablakon a matek és kémia dolgozatírás elől az osztályterem hátsó ablakán – hogy álljanak össze velünk és „illusztrálják” a mindennek, csak ízlésesnek nem nevezhető dalainkat a híres Rejtő Jenő képregények figuráinak hiteles ábrázolásával.

Így a tíz Rejtő regényalak bekerült a hobológiába, mely, mint régóta tudják, a tudományos szocializmushoz hasonlóan az össszes többi tudományt, így a fizikát és a zenetörténetet is saját segédtudományaként kezeli.

Nna, miután ezek összejöttek, nem tudták magukat visszafogni és ehhez társakat találtak Péterffy Máté és Mohai Gyuri hangmérnökök személyében, akik már jópár dolgot végigcsináltak velem, ám most alávetették magukat, vagy inkább – szomorúan be kell vallanom – lelkesen csatlakoztak a gyalázatos kompániához és meg sem próbáltak éneklés közben visszafogni engem, aki így csapdába estem és akaratom ellenére olyan stílusban adtam elő a számokat, hogy utólag csak szégyellni tudom magam. Ugyanis, ha ezek nem ilyenek, nekem eszembe sem jutott volna egy számon belül együtt idézni a „trágár Toldit” a 42. genfi református zsoltárral.

Ekkor becsapott ménkű, ugyanis kiderült hogy Igali úr korábban református kántor is volt, vagyis ő egy renegát kitért, Pengő Csaba pedig általános iskolában munkásmozgalmi dalokat is énekelt. Kiss úr a legalávalóbb módon kimentette magát, miszerint neki nincs hangja, miközben már korábban bevallotta, hogy annak idején szabad szemmel látható gázsiért vokálozott a Korál együttesben sikeres slágerekben. A dobosnak nem kellett jelen lennie az énekfelvételeken, így ő csak elnéző mosollyal vette tudomásul a hallottakat, de kiderült, utólag fekvő betegre nevette magát.

Magam pedig sosem tagadtam, hogy 1952-ben – már akkor is hamisan – énekeltem a „Rákosi elvtárs, népünk ma erős vár, Vezess a győzelem utján, S ránk boldog világ vár” kezdetű, többszólamú himnuszt. Így komoly múltam van ebben a műfajban is.

A komolyabb hobológusok figyelmébe ajánlom a youtube-on megtalálható cseh „Svejk” film másik részében 3 perc 40 másodpercnél kezdődő börtönkápolnabeli misét, amely alapvető indíttatást adott a genfi zsoltárt előadásához.

Itt jegyzem meg, hogy amennyiben nincs lehetőségük elolvasni a Rejtő könyveket, vagy Giovanni Boccaccio Dekameronját, így nézzék végig Pier Paolo Pasolini ebből készült filmjét.

Ugyanis ezek ismerete és szeretete „ihlette” a Rejtő dekameron megírását a koronavírus karantén első hónapjai alatt. Vagyis az én változatomban a tíz regényalak, azaz Vanek B. Eduárd, Gorcsev Iván, Piszkos Fred, Csülök, Senki Alfonz, Troppauer Hümér, Fülig Jimmy, valamint Leila, az arab démon, Laura de Pirelli koloratúrszoprán és Zwillinger Lola, trapézművésznő Afrikába tartva, repülőjükkel elakadnak a mai Budapesten. Itt azonnal kartanténba teszik őket a Margitszigeten, ahol már működik a „Vesztegzár a Grand Hotelben.”

Ők pedig, Bocaccio mester művének megfelelően, a súlyos ripacs szerző jóvoltából mind a tízen elővezetik történeteiket.

Mivel már hivatalos cenzúra nincs és mint most meggyőződhetnek róla, bizonyos gátlástalan ripadékoknál az öncenzúra sem működik, – sőt, az is lehet, hogy nincs is, – a könyvecske, benne a lemezzel, a jövő héten már kapható lesz.

A helyzetet enyhítendő a könyv borítóján elhelyeztünk egy álszemérmes figyelmeztetést: „Vigyázat, pajzán szövegek!”

Mérhetetlenül sajnálom, hogy ez a kiadvány – akaratom ellenére – megjelenhetett és ezzel tönkretette az évtizedek alatt nehezen kialakult imágómat. Úgy érzem, hogy ezek után nem mondhatok több József Attila verset és többé nem vehetem szájamra a „Ki vagyok én?”-t, ezért inkább megpróbálok bejutni valamelyik mulatós műsorba, vagy ha ez nem megy, luxusfeleségeket tanítok meg kávét főzni.

Mivel ilyen mélyre süllyedtem, néhány hónapig még nem kerülhetek a szemük elé.

Szégyenkezve és meghasonulva búcsúzom Önöktől és kérem, bocsássanak meg mindenért.

Az önök néhai Hobója