Az új szellemi honfoglalást segítenék

Székelységgel, magyarsággal, eredet- és nyelvi kérdésekkel, kultúrával, művelődéstörténettel, szokásokkal, régészettel, hitvilággal kapcsolatos előadásokra gyűlnek össze a csíkszeredaiak a városháza üléstermében. Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete és Csíkszereda Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala tizenkét évvel ezelőtt szervezte meg az első előadást, azóta már a 222-n is túl vannak.

A honfoglalás előttől az Európai Unió utánig című előadássorozat házigazdája, Veress Dávid a Ligetnek elmondta: abból a gondolatból fogalmazódott meg az előadássorozat ötlete, hogy „a magunk módján, ezzel is késztessük, segítsük az új szellemi székely-magyar honfoglalást. Minket és apáinkat az elmúlt száz évben megfosztottak a múltunk valós szellemi birtokbavételétől” – fogalmazott.

Kiemelte: nem lehetett vagy nem volt mód tanulmányozni sem a székely, sem a magyar eredetet, hitvilágot, sem az elmúlt évszázadok eseményeit, történéseit. Mint mondta, a szellemi kutakodás nagyon sokszor veszéllyel, állandó titkosszolgálati megfigyeléssel, zaklatással és gyakran házkutatással is járt. Pedig – hangsúlyozta – „ha nem ismerjük a múltat, akkor ez nagy hátrányt jelenthet számunkra, mert ez nagyon elbizonytalaníthat.

A múltat birtokba kell venni, abból tanulni kell, hogy a tanulságokat megfogalmazva egy biztatóbb jövőképet tudjunk magunk elé képzelni,

és biztató jövőt tudjunk megteremteni itt ezen a tájon.”

Veress Dávid szerint „a történelem olyan értéket, helyzetet testált, örökített ránk, hogy ennek tudatos vállalása elől nem menekülhetünk”. „Nincs jogunk lemondani arról, hogy itt ne legyen tovább székely-magyar élet. Magunkról magunknak és másoknak is, végre mi beszéljünk és mi írjuk.

Mi mondjuk meg, hogy kik vagyunk, kik voltunk és mit akarunk”

– szögezte le a szervező, aki rámutatott: az új szellemi honfoglalást szerették volna elindítani, folytatni és kiteljesíteni, hogy székelynek, magyarnak, székely-magyarnak is helyére kerüljön a méltóságérzete.

Az előadókról szólva kiemelte, hogy jellemzően arra törekedtek, hogy csíki, székelyföldi, erdélyi előadókat szólítsanak meg, ugyanakkor sok magyarországi szakembert is sikerült meghívniuk, sőt a tengeren túlról, Svájcból és Németországból is voltak előadóik, akik mind szolgálat gyanánt jöttek, és tiszteletdíj nélkül tartották meg az előadásokat. Miután a sorozatnak híre ment, volt, aki már jelentkezett előadónak, és előfordult, hogy a közönség soraiból érkezik javaslat.

Az előadássorozat címét a házigazda így magyarázza: „A székelység, a magyarság eredetkérdéséivel kapcsolatban ma is zajlik a vita. (...) Ezer évnél több, hogy európainak mondhatjuk magunkat, de elődeink az óhazából, a Magna Hungariából hoztak magukkal egy olyan szokásvilágot, hitvilágot, amelyet ma is, ha nem is tudatosan, ha néha ösztönösen is, de megélünk. Gondoltuk, hogy megnézzük nem csak azt, hogy a múltban mit tudtak a keleti hazával kapcsolatosan, de azt is, hogy a mai kutatók milyen könyvtári anyagokat tárnak fel például Mongóliában, Kínában.

Próbáltunk visszamenni a hajszálgyökerekig is, mert ha gyökereink életképesek, akkor a tartásunk is más”

– ismertette. „A honfoglalás előttől próbáljuk megfogni a mi őstörténetünket, a hit és szokásvilágunkat. Most ugyan európainak is mondjuk magunknak, de nem szabad elfelejteni, hogy úgy vagyunk Európában, hogy közben a keleti múltunkat sem tudjuk letagadni. Nem is szabad. És úgy vagyunk keletiek, hogy az ezer év európaiságunkat sem tudjuk letagadni” – tette hozzá. A cím második felére utalva elmondta: meglátása szerint az Európai Unió sok belső gonddal küszködik, számára úgy tűnik, mintha az nem a nemzetek kultúrájára, szokásvilágára, értékrendjére építene, hanem valami fölöttit akarna rákényszeríteni, amit az európai nemzetek nem tudnak és nem akarnak elfogadni. „Nem titok, hogy miközben a múltunkba próbálunk egyre jobban belemélyülni, tanulságokat levonni, az előadások által a jelenben is próbálunk okosan tájékozódni. Ezért vannak bizonyos előadások, amelyek a jelennel és a kívánt jövőnkkel is kapcsolatosak.

Például akarunk tanulni más népek önrendelkezési folyamatából”

– mondta a szervező.

Az interjúban Veress jelezte azt is, hogy egyes előadásaikon azzal is foglalkoznak, hogy a túlzottan fogyasztói szemlélet uralta világban azzal is foglalkozzon a székely-magyar polgár, hogy ne csak egyre többet birtokoljon, hanem ezzel párhuzamosan szellemileg, emberileg is gyarapodjon, többé váljon.

Mint elmondta,

eddig mintegy tizenkétezer ember látogatta az előadásaikat,

a helyi televízió jóvoltából pedig az előadások nagy részét rögzítették, így aki kíváncsi, de nem tudott fizikailag ott lenni, az utólag megnézheti azokat. Veress Dávid ugyanakkor hiányolja a fiatalabb hallgatóságot és a pedagógusokat a közönség soraiból. „Ez az internet nemzedéke. Lehet, hogy az életkoruk előrehaladtával ők is átigazolnak, másfele, másra is figyelnek. (...) Nem vitatom, hogy (a pedagógusoknak) elég sok kihívásnak kell eleget tenniük. Nem vitatom, hogy az egész oktatási rendszer a mindenkori politikai rendszernek az áldozata. Elég sok zűrzavar van, sokféle elvárás velük szemben. De a magyaroknál, székelyeknél az a hagyomány, hogy

a szellemi ember nem csak magának szellemi ember, hanem a kisebb-nagyobb közösségének is. Egyfajta lámpás szerepet is kell játszani,

egyfajta küldetése is kell legyen abban a közösségben, ahol él. Ha tudatosan tervezünk, szellemileg is felvérteződünk, akkor a küzdelmet is bírjuk, és a jövőnk ettől is függ” – mutatott rá.

Borítókép: MTI / Sóki Tamás