Sebestyén Márta: Kallós Zoltán nélkül nem lenne a térképen hazánk népzenéje

Szükséges, hogy akik még itt maradtak, olyan méltón tudják folytatni, feldolgozni, valamint élni az ő örökségével, ahogyan várná. „Továbbra is rajtunk tartja azokat a jellegzetesen szúrós, de nagyon szeretetteljes nagy fekete szemeit” – nyilatkozta csütörtökön az MTI-nek a Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész.

„Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk”

- idézte a szerdán elhunyt Kallós Zoltán szavait, hozzátéve: ez öt földrész magyarságára vonatkozik, és kötelességünk, hogy ezzel éljünk, hogy a maga területén mindenki a hozzá legméltóbban folytassa a munkáját.

Amit Kallós Zoltán véghezvitt, az páratlan, sok emberéletre való. Éjjelét-nappalát ez tette ki, rengeteg embernek segített, mérce volt és tekintély – jellemezte a néprajztudóst Sebestyén Márta.

Felidézte, hogy nyáron találkoztak utoljára, s már akkor is úgy érezte, ez volt a búcsú.

„A mindig viccelődő, csipkelődő Zoli bácsi nagyon szomorúan maga elé nézett, mint az idős sas egy szirt fokán, aki tudja, hogy vége, vagy egy idős sziú indián, aki leszámol az élettel”

- fogalmazott.

Az előadóművész döbbenetesnek nevezte, hogy a szomorú hír előtti estén egy jótékonysági koncerten énekelt a Mátyás-templomban, ahol a záróénekként elhangzó moldvai csángó dal olyan, mint egy elszámolás, s mintha neki szólt volna, tőle búcsúzott volna.

Sebestyén Márta megtisztelő és különleges dolognak nevezte, hogy akadémikus társak lehetettek a Magyar Művészeti Akadémiában (MMA), ahova Kallós Zoltán és Erdélyi Zsuzsanna védjegyével csatlakozhatott. Kitért arra is, hogy élete háromnegyed részében ismerhette a néprajztudóst, első lemezére ő írt ajánlást, valamint sok közös út, gyűjtőélmények fűzték össze őket. Ajánlócédulát adott, megmondta, hogy kikhez menjen gyűjteni és mindenütt bizalommal, szeretettel fogadták, mert Kallós Zoltán ajánlója menlevél volt – hangsúlyozta.

Elmondta, hogy Kallós Zoltán vigasztalt, erőt és hitet adott, ha kellett, s számára a halála olyan, mintha egy édesapát veszített volna el.