Zséda: nem fekete-fehér dolgokban gondolkodom

Játszott több színházban, közben lemezek készültek, és szólókarrierbe kezdett. Többször megválasztották az év énekesnőjének, telt házas koncerteket ad. Tóth Ildikó interjúja a Vasárnap reggel legfrissebb számában jelent meg.

Pápán születtél, ott jártál óvodába, általános iskolába. Milyen volt ott az élet?

Nagyon színes, nagyon jó gyerekkorra emlékszem. Pápa kisváros. Édesapám Veszprém megye főjegyzője volt. Őt és a nagyon csinos, nőies édesanyámat, akinek sokféle munkája, állása, vállalkozása volt, nagy baráti társaság vette körül. Nekem is sok barátnőm, barátom volt, a lakótelepi élettől a falusi nyarakig sok mindenre emlékszem, ahogy arra is, hogy milyen biztonságot adott nekem ez a környezet. Az általános iskolában majd’ minden gyerek tanult zenét. Zongorázni szerettem volna, de arra sokan jelentkeztek, meg hangszerünk sem volt, így hegedülni kezdtem. Emlékszem a mozdulatra, ahogy olyan nagylányosan vittem a tokot a városon át. Hét évig hegedültem.

A nyarakat a nagyszülőknél töltötted?

Mind a két nagymamám meghatározó volt az életemben. Édesanyámék pápaiak voltak, az apai nagymamám ma­gyar­gen­csi. Mindenkiről tudott mindent, valóságos Shakespeare-drámákról számolt be. Mindig szépen fel kellett öltöznöm a kis faluban. Nagymama nagyon jól varrt, a fürdőruhától a télikabátig mindent ki tudott szabni. Ott álltak nála a vastag divatlapok, amiket szívesen nézegettem.

Tizennégy évesen elkerültél otthonról: felvettek Szentesre, a dráma tagozatos Horváth Mihály Gimnáziumba. Hogy élték meg ezt a szüleid?

Ez egy rémálom volt nekik. De látták, hogy annyira akarom, így elengedtek. Aztán évekig nézték, várták, hogy mi lesz abból, amit csinálok.

Elképzelni is nehéz, hogy egy finom, halk szavú lány a nagy őzikeszemeivel ilyen határozottan megy a maga útján.

Ha én valamit a fejembe vettem, azt meg is tudtam védeni. Már az általános iskolában voltak sikereim, verset, prózát mondtam, felléptem a színjátszó szakkörrel, a tanáraim is úgy gondolták, hogy művészeti gimnáziumba kell mennem.

Hamarosan elhagytad Szentest. Mi vitt Budapestre?

Úgy döntöttem, hogy énekelni fogok tanulni Sík Olgánál. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban folytattam a középiskolát. Nálam sokáig együtt volt a zene, az ének és a próza. Aztán felerősödött a koncertezés világa – el kellett döntenem, melyiket választom. Játszottam az Arany János Színházban, az Új Színházban, a Krétakörben, a Független Színházban, de amikor már a Cot­ton Club Singers tagja voltam, nem lehetett összeegyeztetni a kettőt. Más jelenlétet, más létet jelent a zene világa. Nekem ez jelentette a legnagyobb örömet, és jelenti mind a mai napig. Ebben profinak lenni, igaz hangokkal a közönség elé állni, történeteket életre kelteni – ez az, amit szeretek.

Nagyon népszerűek, nagyon sikeresek voltatok a Cotton Club Singersszel, hét év és öt közös lemez után mégis kiváltál az együttesből. Miért?

Sok koncertünk volt, nagyon szerettünk együtt lenni, mindig is kedveltem azt a négyes hangzást. De én magyarul akartam énekelni. És át akartam lépni a korlátokat, saját dalokat szerettem volna.

Háló nélkül ugrottál. Nem érezted, hogy sokat kockáztatsz?

Robogó szekérről ugrottam le, igen. De huszonhat éves voltam, és meg akartam mutatni magam. Nem volt könnyű a váltás. Hosszú évek kitartó munkájaként születhetett meg Zséda. Különös érzés, hogy időközben a Zséda anyakönyvezhető lánynév lett…

Ha már nevekről beszélünk: 2000-ben házasodtatok össze dr. Takács Szabolccsal, és a 2007-ben született kisfiatoknak bibliai nevet adtatok. Nimród hatalmas vadász volt az Úr előtt. Hogy esett erre a választásotok?

Apukám is nagy vadász, a Veszprém megyei vadásztársaság elnöke; nagyon büszke volt, amikor elmondtuk, hogy így fogják hívni az unokáját.

Nimród szereti a nevét? Hogy becézitek?

Néha szoktuk csak becézni, és előfordul, hogy az osztálytársai Niminek szólítják. Ő boldogan viseli a nevét. Hatodik osztályba jár, és versenyszerűen úszik, nagyon jól. Pillangózik és a többi úszásnemben is jön fel. Jó tanuló, humán beállítottságú, egyelőre keresi, hogy mi legyen.

Sok zenei díjat kaptál, nívós slágerek kötődnek a nevedhez. Emellett a koncertszínpadon te vagy a szép lány. Hálás szerep ez?

Sosem foglalkoztam vele. Arra figyeltem, hogy a hangom felismerhető, a külsőm pedig megjegyezhető legyen. Nem fekete-fehér dolgokban gondolkodom: az izgalmas női karakterek az érdekesek, akik sokszínűek, szexik, intellektuálisak, véleményvezérek. Sokáig virágáruslánynak éreztem magam a My Fair Ladyből, de az is én vagyok, aki a Szeress most-ot énekli, a Csudafilm főcímdalát, a Mindhalálig melletted-et vagy a Motelt, a Fekete rúzst – sokféle női karaktert formálok meg a dalaimban. Ami személy szerint közel áll hozzám, az a film noir meg a francia szimbolisták világa.

Borítókép: Zséda (Zsédenyi Adrienn) többszörös Fonogram-, eMeRTon- és Artisjus-díjas énekes, a zsűri tagja az Eurovíziós Dalfesztivál – A Dal című televíziós show-műsor első középdöntőjében a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) óbudai gyártóbázisán 2016. február 13-án.