A híradós harmincöt évesen nyugdíjas akart lenni

Sem a szakmai életét, sem a magánéletét nem kísérik hangos botrányok. A Vasárnap Reggelnek elárulta, mivel foglalkozna legszívesebben, ha nem a tévénél dolgozna, milyen jövőt képzel el a két kislányának, zavarja-e, hogy az idén 40 éves lesz és hogy minek köszönheti a tavaszi barnaságát?

Már hetek óta nyárias meleg van, de olyan napbarnított, mintha most jött volna meg a nyaralásból.

Sajnos nem. Csak sokat futok. Ha lehet, mindennap vagy hetente négy-öt alkalommal. A sport mindig is része volt az életemnek, 20 éves koromig atletizáltam és tavaly a maratont is lefutottam októberben. Voltak olyan időszakaim, amikor kevés időm volt futni, de amikor meg tudom oldani, hetente háromszor-négyszer elmegyek.

A sport nemcsak gyakorlat, hanem elmélet is önnél, hiszen évekig a TV2 sportosztályán dolgozott.

Ott kezdtem a pályafutásomat 1997-ben. Még kimondani is hihetetlen, hogy ez több mint 20 éve volt. Az idén leszek 40 éves és ezek bizony nagyon kerek számok.

Zavarja az idő múlása?

Nem zavar, de érzem magamon, hogy egyre többet gondolkodok az életemen. Azon, hogy mit értem el, és hogy még mit szeretnék. A lányaim születése után, mintha felgyorsult volna az idő. Emma kilenc éve született, a húga, Berta 6 éve, mintha tegnap lett volna, és őrület belegondolni, hogy ősztől két iskolás kislányom lesz.

Ha visszagondol, a TV2 sportosztályán dolgozó Németh Balázs ott tart most, ahol az a pályakezdő fiatalember szeretett volna?

Gimnáziumban sífelvonó-kezelő szerettem volna lenni Norvégiában. De a legnagyobb álmom az volt, hogy 35 évesen nyugdíjas leszek, és 40 évesen sportminiszter. Persze a kettő kizárja egymást. Meghalni pedig 120 évesen szeretnék, mondjuk síelés közben.

Ha most kívánhatna az aranyhaltól, és hirtelen nyugdíjas lenne, mivel töltené azt a rengeteg időt?

Csak az első néhány hetet mondom: kajakoznék a Balatonon, május végén pedig megnyit egy olasz gleccser, boldogan elmennék oda síelni pár napra. Szeretnék vitorlás vezetéséhez jogosítványt szerezni és kiutaznék Tour de France-ot nézni a helyszínre. De kisebb vágyam is akad, például a sövényt is le kellene végre nyírni a kertben.

Csupa sportálom. A kislányok is sportosak?

Igen, sportolnak, de amikor májusban azt mondtam, hogy menjünk el még síelni valahova, akkor azért három egy arányban leszavaztak.

Könnyű szervezni a Németh család életét?

Sokat dolgozom, Meszes Boglárka kolléganőmmel ketten vezetjük az esti híradót. Kettő óra felé érkezem, és este tízig vagyok a tévében, tizenegyre érek haza. Minden második hétvégén és sok ünnepnapon is adásban vagyunk. Sok olyan este van, amikor nem találkozom a lányaimmal. Amikor viszont otthon vagyok, akkor jól beosztjuk a közösen töltött időt.

Édesapja, Németh Lajos meteorológus is képernyős ember. Kisgyerekként ön is hozzászokott a tévések sajátos munkarendjéhez?

Igen, nem ismeretlen számomra ez a világ. 2011-től néhány hónapon át volt egy olyan időszak, amikor „normális” munkarendben dolgoztam, hétfőtől péntekig, de nem volt annyira jó az sem.

Apukája már többszörös nagypapa.

Ötszörös. A nővéremnek, aki Finnországban él, három gyermeke van, nekem kettő. Nagyon élvezi a nagypapaságot, sokat van kint a testvéremnél, de a lányaim is imádják. A mai nagyszülők sokkal aktívabbak, mint a mi időnkben. Egy-két napot szívesen vigyáznak a gyerekekre, de hosszabb időre ezt nem lehet elvárni tőlük. Szerencsére a feleségem vállalkozó, nincs főnöke, így meg tudjuk oldani a szüneteket.

Az elmúlt két évben zsűrizett egy szépségversenyen. Hogy került a bírák közé?

A Duna Televízión futó Magyarország szépe című verseny zsűrijében én képviseltem a közmédiát, de ebben az évben már tovább adtam a stafétát másnak. Érdekes tapasztalat volt. Azt hittem, mielőtt elkezdődött a verseny, hogy nem lehet gond férfiszemmel gyorsan meglátni, ki a legszebb a hölgyek között. De ez csak kívülről tűnik ilyen egyszerűnek. Többször találkoztunk a lányokkal, különböző feladatokat kaptak, sikerült őket jobban megismerni, és hétről hétre változott a véleményem.

Van zsánere?

Soha sem volt, és ezen a versenyen is egyértelműen kiderült, hogy nincs. Megint a korommal jövök, de 40 évesen már úgy látom, hogy nem a külsőségek számítanak.

Rágódós típus? Sokat analizálgat?

Nagyon. A múltba is vissza-visszanézek, és eltűnődöm, hogy milyen lenne az életem, ha anno engedik, hogy sífelvonó-kezelő legyek. Lehet, hogy furán hangzik, de alapvetően nem szeretek társaságba járni, bulizni, beszélgetni, jól vagyok a saját gondolataimmal. Barátom sem sok van. A feleségem talán az egyetlen bizalmasom, de azért ő is különcnek tart.

De nem magányos, csak szeret egyedül lenni.

Így van. Kisgyerekként sem szerettem vendégségbe járni, azt sem, ha hozzánk jöttek látogatók. Órákat, sőt ha van időm, napokat tudok azzal eltölteni, hogy egyedül olvasgatom a híreket, gondolkozom a világ történésein, aztán ezeket elmesélem a nézőknek.

Hogy lehet egy képernyős ennyire introvertált, már-már szégyenlős?

Ez érdekes, mert a kamerák nem zavarnak, de mondjuk egy falunapon nem tudnék kiállni a színpadra, hogy szavaljak. Egy állófogadáson sem tudom jól érezni magam, nehezen kezdeményezek beszélgetést.

Haknizni sem jár?

Vannak megkeresések, de nem. A híradózással sem fér össze.

Interjút sem szívesen ad?

De, ezzel semmi gond, csak nem keresem a feltűnést, a hírverést.

A lányok apára vagy anyára hasonlítanak?

A nagyobbik lányom olyan, mint én. Az óvodában annyira zárkózott volt, hogy szerintem azt hitték, nem is tud beszélni. Azóta az iskolában kinyílt, most már mese- és versmondóversenyre is jár, elképesztően okos lány. A kisebb színésznő szeretne lenni, és jó úton halad: mindig, minden társaságban ő van a középpontban.

Hogy bírja a kritikát? Képernyősként mindig szem előtt van az ember.

Remekül, mert nem érdekel. Anyukám sokszor mondja, hogy ezt vagy azt el ne olvassam, de én csak azért is. Nem tud rosszul esni, ha anonimitás mögé bújt online kommentelők trollkodnak. Nincs mit szégyellnem. Nem vezetek részegen autót, nem szoktam verekedni, nem járok őrült bulikba, igazából nem vagyok bulvártéma. Az nem szalagcím, hogy nem cserélek ötévente feleséget. Annak örülnék, ha a normális családi élettel, a harmonikus gyerekneveléssel vagy a sportos életmóddal példát lehetne mutatni.