Megélni, mindenről leválva

Tizenöt-húsz tyúk, két malac, esetleg néhány kecske. No meg egy konyhakert, esetleg némi földterület a takarmánytermeléshez. A már gyakorló önellátó gazdálkodók szerint nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy valaki jól megéljen, tartósan boldoguljon vidéken.

– No meg nagyon sok munka és kitartás – mondja Németh István, aki gyakorlatilag már több évtizede foglalkozik önellátó háztáji gazdálkodással Gyöngyfán.
– Mondhatni kényszerűségből, mert én is aközött a 9600 paraszt között voltam, akiket annak idején kirúgtak a MiZo állandó beszállítói közül. Az akkori 30 tejelő tehénből mára már csak nyolc – ebből négy saját – maradt, de ebből szépen boldogulunk a feleségemmel.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Németh István saját területen gazdálkodva készít tejtermékeket (Fotó: Laufer László)
[/caption]

A gazda mindennap hajnalban, az állatok ellátásával kezd. Gazdasága ma már nem is felel meg a klasszikus háztájinak, hiszen sajtkészítéssel foglalkozik. Ebből teremti elő a további szükségletre kellő anyagiakat.

– Érdekes kettősség figyelhető meg a háztáji-kérdésben. Mindig vannak új próbálkozók, akadnak olyanok is, akik ügyesen csinálják. Nem elég ugyanis az a pár jószág, meg kell tanulni bánni velük, biztosítani kell a fejlődésükhöz szükséges takarmányt. Ehhez a legjobb a saját föld, rét, amit ugye művelni, kaszálni is kell – mondja a gazda, aki büszkén mutatja 60 éves traktorját, ami régóta hűségesen szolgálja.

A gyöngyfai gazdálkodó háztáji gazdasága mára már messze földön is híres. A mintát, no meg a svájci eszközökkel, szerszámokkal – ezeket még moto­krosszversenyzős kapcsolatai révén vásárolta, kapta – készített sajtokat szívesen tanulmányozzák az érdeklődők.

Németh Istvánnál nem hiányzik egyik összetevő, a munka, a kitartás sem. A földeket már fiai művelik, tehát megvan az utánpótlás. De nemcsak ezen a fronton, hiszen az óév utolsó napján kisborjú született a gyöngyfai portán. Mi más lehetne a neve, mint Szilveszter.

Jó barát lehet az állat és a föld

A tizenöt-húsz tyúk – egy vagy két jó kakassal – előteremtheti egy család havi tojásszükségletét, és az állomány megújulása jegyében a húsellátásba is bekapcsolódhat. Utóbbit egyébként általában a főként háztartási maradékokon és némi takarmányon tartott disznóktól várják, a gyakorlat szerint két sertés nagyjából fedezi egy-egy család éves húsigényét.
Nagy sláger lett a kecsketartás, de fontos megjegyezni, hogy ezeket az állatokat csak hozzáértéssel érdemes tartani, különösen tejhozamuk értékes egy önellátó gazdaság számára.
A teljes évi zöldségszükséglet – krumpli, káposzta, paprika, paradicsom, tökfélék – egy 600–800 négyzetméteres konyhakertből már gond nélkül biztosítható.

Konyhakert helyett szupermarket
Az utóbbi években több baranyai falusi önkormányzat is próbálta el- és kiterjeszteni a háztáji gazdálkodás gyakorlatát, módszereit a helybeli lakosok körében. Cserdiben vagy Bodán például a Start munkaprogram keretében kezdtek növénytermesztésbe, Bólyban szaporítóanyagot – magot és palántát is adnak – a fűszerprogramba bekapcsolódóknak. A megtermelt termés egy részét közvetlenül felhasználják, a többit tartósítva teszik el, forgalmazzák. A programban dolgozók hasznos, privát is hasznosítható tapasztalatokat, ismereteket is szereznek ezáltal.
Ugyanakkor a mai napig az az észrevétel, hogy még mindig több olyan falusi van, aki a konyhakert művelése helyett inkább szupermarketbe jár zöldségért.

Egy példa
"Vettünk egy olcsó telket vidéken külterületen. Erdők, mezők, tavak, napfény, nyugalom. Építettünk a földbe süllyesztve egy pincét, amelyre zöld tetőt csináltunk, tehát be volt füvesítve. A föld a ház oldalait rendkívül jól szigetelte, alig kellett télen fűteni, elég volt egy kis lemezkandalló az egész 110 m2-es beltérre. Fúrtunk kutat, így a víz ingyen volt. Villany eleve volt a telken, tehát az az egy dolog volt, amiért havonta fizetni kellett. A fűtés ingyen volt, mert egyrészt a közeli erdőkben rengeteg száraz gally lapult, másrészt a falvakban az évi lomtalanítás alkalmával két nap alatt annyi faanyagot szedtem össze, ami elég volt az egész éves fűtésre. Volt három kecskénk és baromfiudvar tyúkokkal, meg két malac. A kecskék annyit tejeltek, hogy a család tejtermék ellátása biztosítva volt, a maradékból a malacok híztak. Az állatok takarmánya ingyen volt, mert a közeli földeken betakarítás után böngésztünk” – vázolja egy másik hazai gazdálkodó.