Sok szakmunkás, kevés szakember

Sok szakmunkást képeznek, mégsem elég a szakember – hangzott el nemrégiben a Baranya Megyei Cigány Nemzetiségi Önkormányzat Közgyűlésének ünnepi ülésén, ahol dr. Garai Péter, a Türr István Képző és Kutató Intézet Pécsi Igazgatóságának vezetője számolt be a terület aktuális helyzetéről. Mint elmondta, ma Magyarországon egy szakmunkás képzése egy évben ugyanannyiba – 1,7 millió forintba – kerül, mint egy orvostanhallgatóé.

Ez a befektetés azonban az állam részéről nem térül meg akkor, ha a tanulók az iskola elvégzése után nem állnak munkába a szakmájukban. Márpedig erre sokszor nincs lehetőségük: a Dél-Dunántúlon a végzett diákok mindössze 5–8 százaléka tud elhelyezkedni a szakmájában.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a gyakorlati képzésre is
[/caption]

A szakember hozzátette, míg nálunk az állam tanítja az elméletet és a cégeknél vannak a gyakorlati órák, addig például Írországban magát tartja el a szakképzés. Ott ugyanis mind az elmélet, mind a gyakorlat oktatása a cégek feladata, amelyek csak akkor jutnak bevételhez, ha jó szakembereket képeznek, akik a munkájukkal előteremtik a forrásokat. Magyarországon viszont nem elég gyakorlatorientált a rendszer, és nem mindig követi a gazdasági igényeket, hangsúlyozta Garai Péter.

A cégek szerint más gond is akad. Egy komlói fodrászüzlet egyik tulajdonosa például kérdésünkre elmondta, már nagyon régóta nem járnak hozzájuk gyakorlatra diákok, és nem is vesznek fel új embereket. Örülnek ugyanis, ha nekik van munkájuk, hiszen a kuncsaftok száma évről évre csökken. Van még ugyan szalon, ahová mehetnek a tanulók, de tudomásuk szerint ott vagy nem kapnak a diákok semmit, vagy még ők fizetnek azért, hogy dolgozhassanak. Ezt nem mindenki teheti meg, gyakorlat nélkül viszont nagyon nehéz elhelyezkedni. Egy pécsi épületgépészeti cég vezetője pedig egyenesen negatív tapasztalatokról számolt be. Meglátása szerint a fiatalok jelentős része már nem akar itthon munkába állni, a szakmáját sem szereti, és ez látszik is a gyakorlaton eltöltött idő alatt.

Melyik szakma kelendő, és melyik nem?

A pályaválasztóknak segíthet a Pécs–Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara listája, amely szerint a megyében a következők a hiányszakmák: hegesztő, épület- és építménybádogos, kőműves, gazda, gépi forgácsoló, növénytermesztési gépüzemeltető, gépkarbantartó, járműfényező, szerszámkészítő, géplakatos és villanyszerelő. De keresettek még a kőművesek, az ácsok, az épületasztalosok, a bútorasztalosok, a burkolók, a műanyag-feldolgozók, az ápolók és a szociális gondozók is. Vannak azonban túlképzett szakmák is a megyében, ilyen a fodrász, a kozmetikus vagy a kereskedő. Itt, ha fel is szabadul egy-egy álláshely, akkor azért meglehetősen nagy a versengés.

Helyben nem mindig van munka, olykor utazni kell

Vannak olyan szakmák, amelyeket keresnek ugyan, de nem a megyében. Miután az Elcoteq Pécsett bezárt, többen a győri Audi-gyárba jelentkeztek dolgozni. Sokakat fel is vettek, így például egy komlói karosszérialakatost, aki elmondta, jóval százezer forint felett keres az utazási támogatás nélkül.

Tizenöt éve a komlói szakmunkásképzőben végzett, és bár elégedettek voltak a munkájával, a gyakorlati helyére végül sem őt, sem mást nem vettek fel, mivel a kft.-nek már akkor sem ment jól, később meg is szűnt. Először több helyi cégnél próbálkozott, de sehová sem kellettek új szakemberek. Így végül négy évig nem a szakmájában dolgozott, majd a pécsi Elcoteq-nél talált munkát.

Papírokkal könnyebb

Szakmunkésként még mindig jobbak az elhelyezkedés esélyei, mint papírok nélkül. A pályakezdő munkanélküliek között ugyanis a legfeljebb 8 általános iskolát végzettek aránya 39,2 százalék, míg a szakmunkásképzőt vagy szakiskolát végzetteké csak 17,3. A legjobb helyzetben továbbra is a diplomások vannak: „csupán” 7 százalékuk munkanélküli.