Lassan lejár a bodzaszörp szezonja, használja ki a hátralévő napokat!

Javában folyik a munka Fekete Ágnesék háziszörpkészítő műhelyében is: a bodzavirágokat két napon át citromsavas vízbe áztatják, gondosan vigyázva arra, hogy a növény szára bele ne pottyanjon, mert ez kesernyés mellékízt adna a készülő italnak. Miután a kiázott virágokat kiszedik a hordóból, igazi citromlével és kristálycukorral keverik, majd kíméletesen pasztörizálják, hogy a vitaminok is benne maradjanak, így a nedű mindenféle megfázásos nyavalyára, de még a gyomorpanaszokra is jó lesz majd a téli időben. A hagyományos recepteknek köszönhetően szörpjeik és leveik nagymamáink kamrájának hagyományos ízvilágát idézik.

Segíteni akartak, segíteni akarnak

A református lelkipásztor Ágnes hangját sokan ismerhetik a református egyház Kossuth rádiós félórájának korábbi adásaiból, jelenleg a szörpkészítés mellett lelki segítséget nyújt a hozzá fordulóknak. Vállalkozásukba, a Házszörp Kft. tevékenységébe másfél évtizeddel ezelőtt kezdtek bele férjével, Barta Tamás mérnökkel.

- Meghallottuk a magyar gazdáknak a gyümölcstermésük értékesítésének nehézségeiről szóló, vissza-visszatérő panaszát, ezért gondoltunk egy merészet, és a magunk fejlesztette technológiára alapozva szörpkészítő üzemet indítottunk – emlékezik vissza Ágnes a kezdetekre, hozzátéve, hogy azóta is így, a maguk szerény eszközeivel próbálják segíteni a magyar termelők boldogulását. Kiderül, utánfutóra szerelhető eszközeikkel nemegyszer még ma is kitelepülnek egy-egy falu közepére, hogy ott vegyék át az őstermelőktől a gyümölcstermésüket, és azon frissiben megkezdjék annak feldolgozását.

Szegény ember patikája

A bodzából persze nem csak szörp készíthető – hangsúlyozza Ágnes, hozzátéve, hogy a népi gyógyászat nem véletlenül emlegeti „a szegény ember patikájaként” ezt a sokoldalú növényt. Mint mondja, a legrégebbi gyógynövényről van szó, amelyre a természetgyógyászat már legalább négyezer éve támaszkodik például a meghűlés kezelésében.

Nem árt azonban vigyázni, mert többféle bodza is létezik – figyelmeztet Ágnes, hogy az eddig elmondottak csak a fekete bodzára (Sambucus nigra) igazak, mert ezzel szemben a földi vagy gyalogbodza (Sambucus ebulus) mérgező lehet. Ez a növény azonban a fekete bodzával ellentétben lágyszárú, évelő növény, amely rokonánál később virágzik, ráadásul a szaga is kellemetlen.

Így készül Fekete Ágneséknél a szörp:

https://www.youtube.com/watch?time_continue=55&v=pUjrHJw43os&feature=emb_logo

Bocfa, csete, fái bodza – sorolja a szörpkészítő a fekete bodza népies neveit. Amiként megtudjuk tőle azt is, hogy a gyógyítással kapcsolatos népi babonák is nagy figyelmet szenteltek ennek a növénynek: például a palócok szerint ha a bodzára tapostak vagy meghajlítva földet hordtak rá, a jószág sebéből kihullott a féreg. Máshol a bodza letépett ágacskáitól és a megfelelő ráolvasástól remélték ugyanezt, megint máshol pedig azt tartották, hogy a disznókat elkerüli a vész, ha az óljukba bodzaágat szórnak.

Három rétegű bodzatorta

Ágnes arra is emlékeztet minket, hogy a bodzát már a Római Birodalomban is úgy fogyasztották, ahogyan néhol még ma is szokás: likőrként. És a receptet is elárulja: finomított cukor és víz oldatába beáztatják a bodzavirágfejeket, így a virág íze – amiként a szörp esetében is – bejut a szirupba, csakhogy ez esetben ezután alkohollal keverik. Számos országban az aromás italt szénsavas vízzel keverve fogyasztják – teszi hozzá, figyelmeztetve arra, bármit készítsünk is belőle, a növény levelét ne ejtsük a lébe, mert az kesernyés ízt adhat neki.

A bodzához számos receptet találunk az interneten is, így például bundában sült bodzavirágot vagy bodzasziruppal készült almatortát is készíthetünk. De a szirupot akár használhatják borjúhúsöntethez és csirkemell mellé is. Ha pedig tényleg valami különlegesre vágyunk, süssünk háromrétegű bodzatortát, amelyet egyikünknek-másikunknak valószínűleg még elképzelni is nehéz!

Borítóképünk illusztráció