Tanuljuk meg szeretni önmagunkat!

Pszichológusok állítják: nehéz szeretni azt, aki nem szereti önmagát. Ám ne csak ezért, saját érdekünkben is fogadjuk el önmagunkat! A Fanny cikke alapján készült Vasárnap Reggel összeállítása abban próbál segíteni, hogy elhiggyük, az élet minden területén érezhetjük majd ennek jótékony hatását.

Nem igazán szeretjük az életünket, a saját személyiségünket? Pedig nem árt emlékeznünk: egy királynő lakozik bennünk! Ragyogó, izgató, érdekes, csábító. Ám valószínűleg rég nem láttuk, mivel a „belső bíránk” nem nyugszik. Túl gyakran jelentkezik agyunkban az akadékoskodó hang, és mindent, amit teszünk kritikusan kommentál. Ez azonban nem jó megoldás. Próbáljunk meg visszatalálni az önbizalommal teli énünkhöz. Miért éri meg? Mert széppé teszi és megkönnyíti a dolgokat, ha valaki elfogadja önmagát.

Készüljünk fel a feladatra

A döntés megszületett: próbáljunk meg tiszteletet tanúsítani önmagunkkal szemben. Forduljunk érdeklődéssel saját személyünk felé. Az alábbi feladat segít a ráhangolódásban:

Egészítsük ki a mondatot: „Ha több figyelmet szentelnék magamnak,....”. Példaképpen: „...gyakrabban járnék fodrászhoz.”, „...reggelente nyugodtan innám meg a kávém.”, „...egyértelműbben képviselném a véleményemet, kiállnék magamért.” Írjunk le legalább hat különféle befejezést az efféle spontán gondolatainkból, mégpedig anélkül, hogy visszafognánk vagy értékelnénk magunkat. Esténként ismételjük meg a gyakorlatot. Pszichológusok szerint ez a gyakorlat lehetővé teszi, hogy rájöjjünk, mennyire nem értékeltük saját magunkat.

Vessünk véget a rossz kapcsolatoknak

Szakemberek itt elsősorban nem arra gondolnak, hogy szakítsuk meg azokkal a kapcsolatot, akik valami rosszat mondanak rólunk. Bár, kétségkívül, ha valaki állandóan rosszat akar nekünk, folyton csak bánt, szid, az nem feltétlenül való barátnak. Ám ez esetben inkább arról van szó, hogy saját magunkat, a belső kritikusunkat kell leállítani. Ha ugyanis állandóan azt hajtogatjuk magunknak, hogy akkor leszünk sikeresebbek, szeretetreméltóbbak, ha lefogyunk, megtanulunk egy-két nyelvet, mindennap háromfogásos ebédet főzünk, akkor nem leszünk boldogok. Ilyenkor ugyanis – ha valamit nem sikerült teljesíteni – akkor elégedetlenek leszünk, sőt, akár haragudni is fogunk magunkra. Ezeknek a hangoknak azonban nem szabad teret engedni. Hiszen a legjobb barátnőnket sem azért szeretjük, mert jól beszél angolul. Vagy netán kevésbé szeretjük, mert a csípőmérete nem ideális? Nyilván nem. Akkor magunkkal miért tennénk másként? Természetesen előfordulhat, hogy elbizonytalanodunk. Felmerülhet bennünk, hogy ha nem hajtjuk magunkat állandóan, akkor az elég lesz-e a munkahelyünkön? Esetleg nem fogunk szörnyen elhízni? A válasz egyértelműen nem. Éppen ellenkezőleg. A kritikus önmagunk nem biztos, hogy jót akar. Ahelyett, hogy bátorítana, megerősítene bennünket, bűntudatot ébreszt a lelkünkben. És ez nem táptalaja a szeretetnek.

Ismerjük meg jobban személyiségünket

A következőt ezerszer hallhattuk: ha nem vagy képes önmagadat szeretni, akkor hogy szerethetne más? Csakhogy hiába az intelem, rendszerint pont az ellenkezőjét tesszük: azért, hogy szeressenek bennünket, elrejtjük valódi énünk egy részét. Ahelyett, hogy büszkék lennénk arra, akik vagyunk. Próbáljunk nyíltan, őszintén viselkedni. Persze nem kell minden apró-cseprő bajunkat, örömünket megosztani másokkal, ám nem baj, ha a valódi érzéseinket, gondolatainkat is időnként felfedjük. Íme a gyakorlatok: egy beszélgetés során képviseljünk olyan véleményt, amellyel senki nem ért egyet. Vagy: olvassunk el egy cikket az újságban, és mielőtt rögtön átugornánk a következőre, kérdezzük meg magunktól, mi a véleményünk róla. Bátran öntsük szavakba az érzéseinket. Ha ugyanis feljegyezzük, mit gondolunk, jót teszünk a lelkünkkel. Írhatunk naplót, levelet, vagy csak egy vázlatot. Meséljük el benne, szerintünk mitől vagyunk szeretetreméltóak. Például az, hogy lelkesedni tudunk, vagy szívesen bolondozunk, és így tovább. Biztosan találunk öt csodálatos tulajdonságot személyiségünkben.

Apró ajándékok

Lepjük meg magunkat időnként valami aprósággal, úgy, ahogy azt minden udvarló tenné. De ne azért, mert vigasztalni kell magunkat, amiért bosszúsak, idegesek, netán stresszesek vagyunk, hanem csak úgy, lelkesedésből.

Borítókép: illusztráció