Egyre többen érdeklődnek az ősi keleti sportok iránt

Az elmúlt héten zajlott Kirgizisztánban a Nomád Világjátékok, ahol nyolcvan nomád hagyományokkal rendelkező nép képviseltette magát, hazánkból tizenhat versenyző vett részt a viadalon. Ők olyan sportágakban mérkőztek meg, mint a bothúzás, a solymászást és a nyilazást ötvöző salburun, az Er Enish nevű, lóháton történő birkózás – olvasható a Vasárnap Reggel című hétvégi magazin legutóbbi számában.

A magyar bothúzók három bronzérmet szereztek a Nomád Világjátékokon, a sport hazánkban is egyre népszerűbb, már országos bajnokság is van belőle, és idén az Európa Bajnokságot is Magyarországon rendezték meg. A bothúzás hagyományos jakut sport, ahol a versenyzők egymással szemben ülnek a földön, mindketten ugyanabba a botba kapaszkodnak két kézzel, közben egy deszkának támaszkodnak a lábukkal. A két versenyző a botot igyekszik megszerezni a másiktól úgy, hogy kihúzza a kezéből, vagy úgy, hogy áthúzza az ellenfelet a köztük lévő deszkán.

Magyarországon 2003 óta rendeznek bothúzásban versenyeket, amiből egyébként világbajnokság is van. A világjátékokon 80 ország vesz részt és ezen az ezeréves sportágon kívül még számos olyan megméretés szerepel a versenyek között, ami más tornákon nem. Van övbirkózás, íjásztávlövés, nomád vadászversenyek: sassal, agárral és íjjal vadászók mérik össze erejüket, szumó, szambó, szkander és mangala is (utóbbi egy szellemi, taktikai sport). Ez most a világ legnagyobb tradicionális sportviadala, ahol a hagyomány és a modernitás egyszerre van jelen, és a cél, hogy ezek közül néhány egyszer az olimpiai sportok közé is bekerüljön.

„A legtöbb sportág esetében igyekeznek úgy újragondolni a szabályokat, hogy az alapok maradjanak meg, de maga a sport élvezhetőbb és látványosabb legyen – mondta Serf András, a Hagyományos Magyar Sportok Országos Szövetségének alelnöke. – A buszkasit például egykor száz lovas játszotta több órán keresztül, ma tizenkét lovas tartozik egy csapatba, de egyszerre csak négy van a pályán és egész sorokat cserélnek, mint a jégkorongban, a játékidő ma már kétszer húsz perces. Mi tavaly részt vettünk a világbajnokságon a lelátók tele voltak, igazi örömünnep egy ilyen mérkőzés, ahol a kisgyerekektől az idősekig mindenki hatalmas beleéléssel szurkol.”

Persze vannak jól ismert sportágak is. A magyar csapat általában az íjász- és lovasíjászversenyeken számíthat a legjobb eredményekre.

Ázsiából hoztuk: köböre és kendőtépés

Az ázsiai lovasok leglátványosabb sportja, a buszkasi egyre népszerűbb a világon, az elmúlt tíz évben Magyarországon is újra felfedezték. Az ázsiai országokban pedig máig népszerűbb, mint a foci. A sportág neve perzsa eredetű, és tükörfordításban kecskehúzást jelent. Utalva ezzel arra, hogy a játékban a csapatok azért versengenek, hogy megszerezzék, majd hazavigyék a birkát vagy a kecskét. Amelyik csapat a játékidő alatt többször el tudja juttatni a saját „kapujába” az állat testét, az nyer. „A hajdan lovas nomád kunok letelepedésük után is a legjobb katonákat adták a hazának, ezt a harci kultúrát igyekszünk megőrizni és megmutatni – mondta Bene Sándor, a Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület vezetője. – De célunk volt az is, hogy minden olyan ügyességi vagy gyorsasági lovassportot, ami egykor a magyar lovasélet része volt, újjáélesszünk. Ilyen a buszkasi is, amit a Kunságban, köböre néven, egészen a 19. századig minden ünnepen játszottak. Egyszerűbb változata volt a kalap- vagy kendőtépés, amelyben egy kendőt vagy egy kalapot kellett megszerezni egymástól. Ezt az egész országban játszották, de az alföldi pásztorok között volt a legelterjedtebb.”

Borítókép: Köbörejáték résztvevői küzdenek a birkabőrért egy karcagi hagyományőrző fesztiválon

MTI Fotó: Bugány János