Kellett egy lehetőség – Segítséget kapott az ökumenikusoktól

Laura gyerekkora meneküléssel és költözéssel telt. Apja bántotta őket, ők menedéket kerestek, aztán megtalálta és zsarolással hazakényszerítette őket. Egyik anyaotthonból a másikba hurcolkodtak az anyjával, mígnem Laura beleszeretett az első fiúba, aki szépen szólt hozzá. Laura 8 osztályt végzett. Most 24 éves, egy hatéves kislány és egy kétéves kisfiú édesanyja. Már pontosan tudja, hogy a gyerekek a legfontosabbak. Hogy jobb életet akar teremteni nekik, mint amilyen az övé volt, s nem lehet, hogy csak a párjától függjön a családja helyzete.

Első lépések

Eszmélése akkor kezdődött, amikor hat hónapos kisfiával elkezdett ingyenes gyógytornára járni az Ökumenikus Segélyszervezet által működtetett kaposvári Biztos Kezdet Gyerekházba. Fél év elteltével a fiúcska nyaki kötöttsége elmúlt, de addigra Laura és a két gyerek minden napját ott töltötte. Eleinte tartottam attól, hogyan fogadnak majd, de aztán azt mondtam magamban: a gyerekek érdekét kell néznem.

Addig nem jártam közösségbe, alig voltak ismerőseim, itt meg anyukákkal, gyerekekkel találkoztunk. Összebarátkoztam velük, a ház vezetőjével és munkatársaival, rengeteget beszélgettünk, játszottunk, dolgoztunk együtt. Mióta ismerem őket, sok szempontból jobb lett a helyzetem, sokat segítenek. Mostanra mint egy nagy család, úgy vagyunk a többiekkel.

Az erős délelőtt után mindig rohanás haza, várt a háztartás. Eleinte nehéz volt ennyi mindent elvégezni, de megszoktam, s most jól is jön az a tudás, amit ott szereztem. Azóta értem, mi az, hogy beilleszkedni, kommunikálni, s már nem félek attól, hogy nem találom fel magam.

Bölcsibe is segítettek bejutni, a kisfiam akkorra már tudta, hogy mi az a csoport, hogyan kell enni vagy kezet mosni. Ezeket itt, a gyerekházban tanulta meg, én pedig már majdnem büszkén vittem a bölcsibe. Mai napig kapjuk a dicséretet, hogy milyen okos ez a gyerek. Nagyon örülök neki.

Márciusban elkezdtem egy hét hónapos pincér tanfolyamot, a kicsiket reggel hozom, délután viszem haza, és este csak azt vesszük észre, hogy már megint itt a lefekvés ideje. A tanfolyamon hetente két nap elmélet, három nap gyakorlat, remélem, bizonyítványt kapok a végére, és többre jutok vele. A munkaügyi központban azt ígérték, sikeres vizsga után szereznek munkát. Azon leszek, hogy ez így is legyen. Kellett ez a tanulás nagyon.

A saját otthonunkba megyünk haza, szoba, fürdőszoba, konyha. Ez a hétvégi ház volt az utolsó esélyünk arra, hogy fedél legyen a fejünk fölött. Részletekben fizettük ki, az átírást és a felhalmozott villanyszámlát még rendeznünk kell, nagyon sok pénz.

Anyám és a húgom beteg.

A gyerekházzal azóta is kapcsolatban vagyunk, segítenek, pedig mióta a kisfiam bölcsődés és én tanfolyamra járok, már nem fordulunk meg ott naponta. A nagyobb ünnepségeken mindig részt veszünk, s előtte a többi anyukával együtt díszítjük a termet, készítjük az ajándékokat. A családomra nem számíthatok, apuval 7 éves korom óta nem tartom a kapcsolatot, anyám és a húgom beteg, rossz körülmények között élnek. A párom? Ő autószerelést tanult, de nem fejezte be az iskolát. Alkalmi munkákat vállal, a környékbeliek autóit szereli. Korán összekerültünk, 14 voltam, tíz éve tart a kapcsolatunk.

Most már azt mondom, mindent a gyerekekért teszek, ha nekem nem lehetett jó gyerekkorom, legalább az övék legyen az. Csak idő kell hozzá. És még több munka és még több pénz. Támogatónak pedig itt van nekem az ökumenikusoktól az Évi, a gyerekház vezetője, vele beszélgetek a legtöbbet, és a három sógornőm. Ők a lelki támaszaim. Tudjuk segíteni egymást, ha mással nem, tanáccsal – mesélte el Laura.

Egy jó szó

Laura, aki másfél éve még alig mert belépni a Biztos Kezdet Gyermekházba, néhány hónappal később már önkéntesként segítette az Ökumenikus Segélyszervezet munkáját. Ruhát osztott, csomagokat állított össze, sütötte a mézeskalácsot. Azt mondja, eddig nem tudta, milyen jó érzés adni, s rájött, ő is képes erre. Jó volt látni a gyerekek örömét, amikor az iskolában megkapták az ajándékot. Már azt is tudom, milyen sokat számít az, hogy miként beszélek. Sokszor egy jó szónak, baráti beszélgetésnek úgy örültem, mintha ki tudja, mit kaptam volna – mondta.

Mindent megpróbálok a gyerekeimért, és bárcsak több szülő gondolkodna így, mert akkor sok gyerek nem kerülne intézetbe. És bárcsak minden anyuka kapna ennyi segítséget, mert enélkül nem tartanék itt. Kellett egy lökés, amit a gyerekházban kaptam meg. Most már kicsit büszke is vagyok, mert tettem egy lépést a gyere­keimért. Régebben előfordult, hogy valami nem sikerült, ez nagyon elszomorított, s még mindig vannak napok, amikor szomorú vagyok. De azt hiszem, hogy a rossz dolgokon már túl tudok lendülni.

Így segíthet ön is!

• Csekken vagy banki átutalással az Ökumenikus Segély­szervezet 11705008-20464565 számlaszámra.

A közlemény rovatba kérjük, írja be e-mail-címét és az Összefogás a gyerekekért szlogent.

• Online adományozással a www.segelyszervezet.hu/fgy oldalon.

• Adományvonalon keresztül a 1353 telefonszám felhívásával (250 forint/hívás).

Az Ökumenikus Segélyszervezet sok családnak segít országszerte, és erre fordítja a Felhőtlen gyermekkor kampány során gyűjtött adományokat is.

Borítókép: Édesanyjuk ereje szabhat jobb utat a gyerekeknek. Fotó: Illusztráció/ Shutterstock