Kétszáz éve kihalt, most újra szaporodik egy galápagosi szigeten élő leguánfaj

Az Ecuadorhoz tartozó szigetcsoport negyedik legnagyobb szigetén utoljára Charles Darwin, az evolució elméletének atyja látta a hüllők egy egészséges, több nemzedékből álló populációját 1835-ben. A faj kihalását Santiagón a Kaliforniai Tudományos Akadémia 1903-06-os expedíciója igazolta tudományosan is. 

Gustavo Manrique ecuadori környezetvédelmi miniszter Twitter-üzenetben jelentette be hétfőn, hogy 

közel 200 év elteltével újra születnek szárazföldi leguánok Santiagón, szemtanúi vagyunk egy sziget ökológiai helyreállásának. 

Az 585 négyzetkilométeres szigetre 2019-ben telepítettek be több mint 3000 varacskosfejű leguánt a Gálapagosi Nemzeti Park egy másik szigetéről, a lakatlan Északi-Seymour-szigetről, ahol már túlzottan is sok példány volt kénytelen osztozkodni a szűkös élelmen. A nemzeti park igazgatója, Danny Rueda szerint újra egy nagy és egészséges, különböző korosztályokból (felnőttekből, fiatalokból, újszülöttekből) álló populáció él Santiagón. 

A varacskosfejű leguán (Conolophus subcristatus) a behurcolt fajok, köztük a vaddisznó miatt halt ki a szigetcsoport középső részén fekvő Santiago-szigeten, amelyet már 2001-ben megszabadítottak a hüllőkre veszélyes vaddisznóktól. 

A sárgásbarna színű leguán kétméteresre is megnőhet. Kaktuszokkal (fügekaktusz) és gyümölcsökkel táplálkozik, többnyire növényevő, de időnként megeszi a rovarokat, százlábúakat is, és a dögöt sem veti meg. A folyadékot a kaktuszból szerzi. Élettartama 50-60 év.

Borítókép: sikeres volt a betelepítés, újra születnek szárazföldi leguánok Santiagón (Michel Gunther / Biosphoto / Biosphoto / AFP)