A „magyar madárpók”: az óriási szongáriai cselőpók

A gazdag magyarországi ízeltlábúak között különlegességének számít a legnagyobb hazai pókfajta, a szongáriai cselőpók. Tekintélyes mérete miatt nem magyar madárpókként is emlegetik – írja az Origo.

Röviden a pókokról

Bolygónkon mintegy 68 000 – 73 000 pókszabású (Arachnida) faj él. Rendszertanilag az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a csáprágós ízeltlábúak (Chelicerata) altörzsébe tartozik az osztályuk. A pókszabásúak közé a skorpiók, az álskorpiók, a kaszáspókok, a valódi pókok és az atkák tartoznak.

A pókszabásúakat könnyen meg lehet különböztetni a rovaroktól, mert 8 ízelt lábuk van, míg a rovaroknak 6. Csápjaik és szárnyaik nincsenek. Két testszelvényük az előtest (fejtor) és az utótest (potroh). A pókok (Araneae) a pókszabásúak fajokban (mintegy 40 000) leggazdagabb rendje. Jellemzően csáprágóinak tövében méregmirigyek helyezkednek el.

Erős a csípése, de az emberre nem halálos

A szongáriai cselőpók hazánk legnagyobb pókja. A farkaspókfélék (Lycosidae) családjába, a Lycosa-nembe tartozik. Latin fajneve Lycosa singoriensis. Testfelülete erősen szőrözött. Tarka, barnásfekete színű, a lábak térde és a lábszárak vége fekete. Hazánk legnagyobb pókja.

Hossza eléri a 4 centimétert.

Hazánk alföldi tájai mellett orosz földön őshonos, de megtalálható a lengyel és román síkságokon is. Élőhelye a homokos, szikes vidék.

A természettudósok eseteként hegyvidéki körülmények közt is leírták Oroszországban és Szlovákiában. 

A cselőpók 30–40 centiméteres lyukakban él, melyet csáprágóival váj. Télen mélyebbre ássa lyukát, a felette levő részt földdel betömi, s így teljesen eltemeti magát.  Amint melegedik, előbújik a föld alól, de ha zordabb idő köszönt be, ismét eltemetkezik. 
Mérge a fejében lévő mirigyhólyagban gyűl, harapáskor a csipőrágók hegye mellett ürül ki, s innen kerül áldozat testébe. Ha áldozata hidegvérű, azonnal elpusztul. 

Melegvérű állatokban legfeljebb csak bénulást és zsibbadást okoz, így emberre nézve a csípése nem halálos.

Párosodni ősszel szokott. A hímek ilyenkor bebarangolják a teljes élőhelyet, és felkeresik a nőstényeket földalatti búvóhelyükön, majd ott párosodnak. Párzás után a hím a nőstény áldozata lesz. 
A cselőpók tojásai áprilisban, májusban kelnek ki. Az anyapók gyakorta hátán viszi fel a lyukból utódait napozni. Általában alkonyatkor indul vadászatra. Fő táplálékát ízeltlábúak, szöcskék és sáskák jelentik. A zsákmányát hirtelen rohammal, lesből támadva ejti el.

Magyarország első, védelem alá helyezett pókfaja 

 1996-ban a cselőpók volt az elsőként védelem alá helyezett magyarországi pókfajta. Védelméről a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet gondoskodik. A fajt a rendelet 2. számú mellékletének 65. pontja nevesíti. Ugyancsak ez a jogszabály határozza meg természetvédelmi értékét, ami 5000 Ft-os nagyságrendű.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény előírása alapján tilos a védett állatfajok, így a szongáriai cselőpók egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. Védelmét egyedszámának kritikus alacsonysága, élőhelyének szűkülése, valamint mérete miatti unikális volta egyszerre indokolja.

Érdekességek az „orosz tarantullával" kapcsolatban

Őshazájában „orosz tarantulának" nevezték abból a babonás elképzelésből kiindulva, hogy állítólag a legelő jószágok orrába, szájába és lábába csimpaszkodott, s a barmokat ily módon „megrontotta". Az oroszok gyakorta testét porrá törték, maradványait alkoholba téve fogyasztották, mindezt szexuális vágyfokozónak gondolva.

A természetbúvárok 1770-ben kanonizálták.

Magyarországon tudományos alapossággal 1888-ban írták le először. 

A vidéki parasztság viszont már jóval régebben ismerte. II. Rákóczi Ferenc is megemlítette emlékirataiban, Szeged ostromakor. Magyar elnevezésének eredete, hogy Erik Laxmann az oroszországi Dzsungáriában találta meg először. Ez egyfelől a magyar törzsi vándorlások egyik állomása volt, másfelől igencsak magyaros hangzású. Így keletkezett „Szongária", s képződött a faj neve.

Érdekes kaland a szongáriai cselőpók megfigyelése

A szongáriai cselőpók felkutatása és megfigyelése érdekes kaland

A szongáriai cselőpók kifejlett példányát többek egyik jellemző élőhelyen figyeltem meg. Egy ismeretterjesztő íráshoz gyűjtöttem vizuális információkat, személyes benyomásokat, valamint fényképfelvételeket készítettem a Kiskunsági Nemzeti Park területén. A fellelt példányra vonatkozó megfigyelés ennek keretében a közigazgatásilag Dunatetétlenhez tartozó Böddi-széken zajlott, ami az időszakosan kiszáradó magyarországi szikes tavak között igen jelentősnek számít. Ennek bejárása a során pillantottam meg az egyedet.

Több percen át nyílt mód és lehetőség anatómiai felépítésének, viselkedésének tanulmányozására. 

Megbizonyosodtam, hogy mérete valóban a 4 cm-hez volt közeli. Színében is egyezést mutatott az szakirodalmi adatokkal. Ezt követően eltűnt (szintén említett) földalatti lyukában. Összességében megállapítható, hogy a „magyar madárpókot", a szongáriai cselőpókot anatómiai felépítése, azaz az a tény, hogy a legnagyobb méretű hazai pókfaj, önmagában is különlegessé teszi.

Borítókép: Kiskunsági Nemzeti Park/ Fotó: Kiss Mónika