75 éve született Versace divattervező

December 2-án lenne hetvenöt éves Gianni Versace, a divat világának olasz megújítója. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga:

A dél-itáliai Reggio di Calabriában látta meg a napvilágot. Kisfiúként szerezte első tapasztalatait a divat világáról, miközben holland származású anyjának szabászműhelyében segített csillogó gombokat, aranyszalagokat, féldrágaköveket válogatni a ruhákhoz. Az ókori görög és római, valamint az absztrakt művészetért egyaránt rajongó ifjú (aki befutása után hatalmas műkincsgyűjteményt halmozott fel) építésznek tanult, de szakmájában egy percet sem dolgozott. Milánóban divatházaknak kreált finomkonfekciós ruhákat, egy bőrből készült kollekciója rögtön feltűnést is keltett. Saját neve alatt 1978-ban jelentkezett női, majd férfi kollekcióval, és még abban az évben megnyitotta első üzletét.

Habár magát inkább szabónak, mint tervezőnek tartotta, mégis megújította a divatot.

Fiatalos, agresszív és szexi ruhái hamarosan világszerte nagy sikert arattak a kifutókon és a hírességek körében egyaránt, 1982-83-as őszi-téli kollekciójáért a legjobb olasz divattervezőnek járó kitüntetést vehette át. Ekkor alkalmazta először a később védjegyévé vált testhezálló, a női vonalat követő, kihívóan merész, mélyen dekoltált ruhákat.

Ő volt az első, aki nem eltakarta, hanem főszereplővé tette az emberi testet, és olyan, addig elképzelhetetlen anyagtársításokat alkalmazott, mint a műanyag és a textil, a műanyag és a bőr. Versace hozta vissza a divatba a rövid szoknyát, az ő érdeme, hogy a valaha túlságosan is merésznek ható vonalak és színek ma természetesnek számítanak a hétköznapok ruhatárában. Kiemelt szerepet szánt a fémeknek, biztosítótűknek és csatoknak. Talán legismertebb, „A Ruha”-ként emlegetett kreációja az a nem sokat titkoló, biztosítótűkkel összefogott laza estélyi, amelyben Liz Hurley 1994-ben megjelent barátja, Hugh Grant Négy esküvő és egy temetés című filmjének premierjén. A ruha és viselője is általános feltűnést keltett, és elindította az addig szinte ismeretlen színésznő karrierjét.

Az igazi világhírt az 1989-es párizsi és monacói bemutatkozás hozta meg Versace számára, hamarosan Amerikát is meghódította.

Képes volt arra, hogy összeegyeztesse az európai ízlést a hollywoodi igényekkel, miközben az olasz divatot, a finom eleganciát követte.

Hírességek lettek rajongói és megrendelői, ő kapott meghívást elsőként divattervezőként a Buckingham-palotába.

Dolgozott a színház, az opera és a balett számára is, hosszabb ideig volt jelmeztervezője a francia táncos-koreográfus Maurice Béjart-nak. Tervezett ruhákat a Miami Vice tévésorozathoz, mozifilmekhez (Showgirls, Kika), 1996-ban a Catwalk című, a divat világába kalauzoló filmben önmagát alakította.

1993-tól ékszereket, lakberendezési tárgyakat, bútorokat és étkészleteket kezdett tervezni, nevével kiegészítőket (órát, táskát, napszemüveget, parfümöt, napjainkban már mobiltelefont is) hoztak forgalomba. Még abban az évben bemutatta a hetvenes évek brit punkjainak öltözködését felelevenítő Punk Couture kollekcióját, két évvel később a klasszikus formákat fedezte fel újra. Amerikában megkapta a „divat-Oscart”, és világszerte a divat megújítójaként ünnepelték.

Egykori kis üzlete dollár százmilliókat forgalmazó vállalkozássá nőtte ki magát, világszerte a legdrágább helyeken nyíltak butikjai. A családi birodalomban ő volt a szellemi irányító, Santo testvére a pénzügyeket vitte, Donatella húga divattervezőként dolgozott és felügyelte a márkanéven futó termékeket, a reklámokért Donatella férje felelt. Versace az elsők között ismerte fel a reklám és a hírességek jelenlétének fontosságát, divatbemutatói társasági-közéleti eseményekké váltak. A ruhakölteményeket valóságos esztétikai-drámai előadás keretében vonultatta fel, modelljei maguk is ünnepelt, keresett sztárokká váltak, ő fedezte fel Naomi Campbellt is.

A divatcézár sikerei és népszerűsége csúcsán, 1997. július 16-án lett brutális gyilkosság áldozata.

Miami lakása előtt lőtte le egy sorozatgyilkossá vált férfiprostituált (Versace soha nem titkolta, hogy a saját neméhez vonzódik), aki nem sokkal később magával is végzett. Gyászmiséjén Elton John és Sting énekelt, a Szentírásból Béjart olvasott fel, a vendégek között ott volt Diana hercegnő is. Hamvait a Comói-tóba szórták, ennek partján állt számos fényűző otthona közül a kedvence. A divatcézár vagyonát húga, Donatella akkor tizenegy éves lányára, a kis hercegnőként emlegetett Allegrára hagyta, a divatház művészeti vezetését Donatella húga vette át. Versace végrendeletében azt is kikötötte, hogy barátja, aki tizennégy évig volt társa, életjáradékot kapjon.

A Michael Kors amerikai konszern 2018 szeptemberében megvette a Versace divatházat, de Donatella Versace változatlanul a vállalat kreatív igazgatójaként tevékenykedik.

Az első Versace luxusszálloda 2000-ben, az ausztráliai Brisbane tengerpartján nyílt meg, mozaikburkolatát még a divatcézár által foglalkoztatott vállalkozók készítették, a hallban az egykor a milánói állami könyvtárat díszítő csillár függ, a berendezési tárgyakat az ágyaktól a kávéscsészéken át a személyzet nyakkendőjéig a divatbirodalom márkajelzése, a kígyóhajú medúzafej díszíti.

Béjart balettet szentelt a divatcézár emlékének, nevét Milánóban utca és az Európai Divattervező Intézet ösztöndíja viseli. Életét többször filmre vitték, haláláról 2018-ban készült amerikai tévésorozat, amelytől a Vesace-család elhatárolódott. A dráma, amelyben a címszerepet a venezuelai Edgar Ramírez, barátját az énekes Ricky Martin, Donatelláét pedig Penélope Cruz alakította – négy Goldon Globe-jelölést kapott és kettőt el is nyert, az Emmy-díjra 18 kategóriában jelölték és hét díjat vitt haza.

Borítókép: Versace Stella Tennant modellel egy divatbemutatón 1996. január 20-án. Fotó: Pierre Verdy/AFP