Feltámasztják a gyapjas mamutot, a dodót és legújabban a tasmán tigrist

A Colossal Biosciences a gyapjas mamut, a dodó és a tasmán tigris  fajokat kívánja újra életre hívni. Azt állítják, áttörést értek el a genomszerkesztésben: karnyújtásnyira vannak az ember által kipusztított erszényesfarkas életre keltésétől.

A kihalás elleni és a fajok megőrzésével foglalkozó cég főként arról ismert, hogy több ikonikus kihalt fajt géntechnológiával kíván helyettesíteni. A héten bejelentették, hogy jelentős lépéseket tett a tilacin (népszerű nevén erszényesfarkas vagy tasmán tigris) genomjának előállításában.

A tilacin húsevő erszényes állat volt, 1936-ban nyilvánítottak kihaltnak, miután elvesztette természetes élőhelyeit és évtizedeken át vadászták. A Colossal arról számolt be, hogy a rekonstruált tilacin genomja körülbelül 99,9 százalékban elkészült, és a fennmaradó hiányosságokat a következő hónapokban további szekvenálással kívánják megszüntetni.

Tavaly egy másik kutatócsoport először nyert ki RNS-t egy tilacinból.

A Colossal 2022-ben jelentette be, hogy megkísérli a tilacin „feltámasztását”. Mivel nincsenek élő tilacinok, az úgynevezett feltámasztás valójában az eredeti állat helyettesítő fajainak létrehozását jelenti. A helyettesítő faj soha nem lesz 100 százalékban tilacin, mamut vagy dodó – utóbbiak visszahozásán szintén dolgoznak –, hanem ugyanúgy fog kinézni és ugyanabban a környezetben tud majd élni, mint az eredeti állat. A Colossal ezeket a fajokat újra be akarja telepíteni eredeti vagy ahhoz leginkább hasonló élőhelyeikre.

A tilacint gyakran tasmán tigrisnek vagy erszényesfarkasnak nevezik, annak ellenére, hogy egyiknek sem rokona. Nemének, a Thylacinus cynocephalusnak volt az egyetlen tagja. A Colossal azt tervezi, hogy feltámasztása érdekében genetikailag módosítja egy kövérfarkú dunnarnak, a tilacin legközelebbi élő rokonának a sejtjeit.

Az ellenzők szerint fontos genetikai tényezők elvesztek, sőt 2022-ben egy szakértő egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a világnak nincs szüksége több patkányra”, és „a pénzt jobban is el lehet költeni, például a még létező élőlények megőrzésére”. Mások azzal érvelnek, hogy attól, hogy valami úgy mozog és jár, mint egy tilacin, még nem lesz az illető állat tilacin.

Márciusban jelentette be a Colossal, hogy elefánt őssejteket fejlesztett ki – amelyekből szőrös, hidegtűrő ázsiai elefántokat hozhatnak létre –, magyarul egy 21. századi mamutot.

A Colossal társalapítója és vezérigazgatója, Ben Lamm úgy fogalmaz, hogy „sietniük kell, ne haljon ki több faj”.

Mert a létező fajok genomján is dolgoznak, mint például az északi quoll megmentésén. Ugyanebben a közleményben, amelyben a tilacinra vonatkozó hatalmas előrelépést bejelentették, a vállalat azt is állította, hogy javította a quoll rezisztenciáját a nádvarangyból származó toxinokkal szemben. A nádvarangy egy invazív faj, amelyet 1935-ben (egy évvel a tilacin hivatalos kihalása előtt) telepítettek be Ausztráliába a kártevők elleni védekezés céljából.

„Hárommilliárd bázispárból álló genomja egyetlen bázisának megváltoztatásával a veszélyeztetett északi quoll teljesen fogékonyból a toxinnal szembeni legellenállóbb fajok közé kerülhet a Földön” – mondta Andrew Pask, a Colossal Tudományos Tanácsadó Testületének tagja.

A Colossal megmutatja, mire vagyunk képesek, ha génszerkesztésről van szó. És ahogy Ross MacPhee, az Amerikai Természettudományi Múzeum emlőskutatója tavaly elmondta a Gizmodónak, a következő évtizedben megjelennek a Földön a „gyártott élőlények”.