A 88 éves Sebők Ferenc még mindig első osztályú bíró

Azt maga sem igazán értette, hogy a 88. születésnaphoz miért dukált egy számára szervezett összejövetel a pécsi lőtéren – ez mégsem egy kerek évforduló. Persze nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon jólesett neki, és öröm volt látni, hogy ennyi korábbi tanítvány, edzőkolléga megjelent, és köszöntötte mindenki Feri bácsiját.

– Kicsit tényleg meglepődtem rajta, hiszen ez nem egy olyan évforduló, amelyet így meg szoktak ünnepelni – árulta el lapunknak Sebők Ferenc. – Herbai Jani találta ki az egészet, talán a két nyolcas miatt. De mindegy is miért, a lényeg, hogy ez egy kiváló alkalom volt arra, hogy a régi és új lövészek összejöjjenek, és egy jót beszélgessünk.

Emlékekben pedig nyilván nem volt hiány, elég ha csak annyit megjegyzünk, hogy Feri bácsi 1966-ban került a klubhoz. Na tessék, itt meg két hatos van egymás mellett...

A korábbi remek versenyző, majd talán még jobb edző szép ajándékot is kapott a Pécs Városi Lövész Klubtól. Ablonczy Orsolya, az egyesület ügyvezető elnöke elmondta, átadták neki azt a kisöbű sportpuskát, amellyel annak idején lőtt.

– Természetesen hatástalanítottuk, de úgy, hogy a sütése megmaradt – mondta Ablonczy Orsolya. – Vagyis tud vele „játszani”. Szépen felújítottuk. Nagyon örült neki, mi pedig annak örültünk, hogy ezzel meglephettük, mert ő egy fantasztikus személyiség, és nekünk addig jó, amíg van Feri bácsink!

A puska jó helyre került, egy dobozban őrzi a régi-új tulajdonos a szovjet gyártmányú MC12-est – amit 50-60 évvel ezelőtt gyártottak. És aki azt hinné, hogy 88 évesen semmi köze nincs már a sportághoz Sebők Ferencnek, az nagyot téved!

– Első osztályú bíró vagyok, rendszeresen ott vagyok a versenyeken. Tartom a frontot, amíg tudom, és amíg úgy ítélik meg, hogy szükség van rám – fogalmazott Feri bácsi, majd hozzáteszi, a születésnapjára összehívott ünnepségen annyi jót meséltek róla, hogy még a végén kiderül, ő a kevés gáncstalan lovag egyike.

Higgye el, tényleg az, s reméljük, még sokáig ott lesz a „frontvonalban”!

Úgy ismeri a Mecseket, mint a saját tenyerét

Ahogy beszélget vele az ember, csak irigykedik titokban. Irigykedik, mert ilyen friss és éles eszű szeretne lenni ugyanennyi idősen. Na ja, és persze meg kellene érni a 88-at.

S hogy mindezt minek köszönheti? Ki tudja. Talán annak, hogy évekig, évtizedekig túrázott együtt a barátokkal a Mecsekben, úgy ismeri már a környéket, az erdőt, mint a tenyerét. De nemrég fel kellett hagynia kedvenc hobbijával, mert a társak szép lassan kikoptak mellőle, egyedül pedig azért nem kis merészség lenne nekiindulni.

Az edzősködést 75 évesen hagyta abba, vagyis irtó hosszú ideig hallott nap mint nap fegyverropogást. Talán épp ezért volt nyitott, fogékony egy sokkal kellemesebb, dallamosabb dologra: még most is meg-megpengeti otthon a gitárját és a mandolinját.