Kultúra

2016.07.01. 18:03

Egy felejthetetlen karnagy a kórustábor közepén

Deáky István 19 évesen már a székesegyház ifjúsági kórusát vezette. Ötvenéves karnagyi jubileumára kórustábort szerveztek a múlt héten Sikondán egykori tanítványai, a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező kutatókból, orvosokból, mérnökökből, informatikusokból álló társaság koncertet is adott a mánfai Árpád-kori templomban.

Mészáros B. Endre (Dunántúli Napló)

– Fél évszázad zenei pályán bizonyosan hozott néhány nagy találkozást.

– A Zeneakadémián Bárdos Lajostól is hallgattam órákat, továbbá olyan professzoroktól, mint Vásárhelyi Zoltán, Bar­tha Dénes, Ujfalussy József vagy Pernye András. Kodály Zoltán ravatalánál pedig a díszőrség tagja lehettem.

– Milyen volt az útja kezdetén, a hatvanas évek végén a pécsi kulturális élet?

– Akkoriban indult itt a Csontváry és a Vasarely Múzeum, a Modern Magyar Képtár, a Bóbita, a színházban olyan művészek játszottak, mint Margitai Ági, Bánffy György vagy Bessenyei Ferenc. Másrészt láttam Pécsett Eck Imre Csodálatos  mandarinját, aztán Budapesten Harangozó Gyula változatát is, de számomra ég és föld volt a különbség. Összességében Pécsett pezsgő kulturális élet zajlott, amihez képest a fővárosi kifejezetten sivárnak tűnt.


– Mégis Szombathelyet választották a feleségével?

– Mert nem akartunk a szülővárosunkban kezdeni – ő egyébként miskolci. Valami újat, mozgalmasat kerestünk, és az Alpok-aljai város a legmesszebbmenőkig beváltotta a reményeinket.

– Ön pedig létrehozta ott a Jeunesses kórust, egy olyan kultúrkört, melynek közel negyedszázados működéséről ma is ódákat zengnek.

– Tévedés, nem kultúrkör, hanem baráti és családi társaság. Ott mindenki tanult mindenkitől, fürödtünk egymás szavaiban. Együtt jártunk kirándulni, és a tábortűznél olyan népdalokat énekeltünk, amelyeket Bartók és Kodály gyűjtött, olykor meg filozófiáról beszélgettünk.

– Mit hozott el ebből Pécsre, a Művészeti Szakközépiskolába?

– Nem akartam én a pécsi kóruséletbe különösebben beleavatkozni, hiszen igen jól fel volt itt osztva a terep, és azt hiszem, a városban az egy négyzetkilométerre jutó kiváló kórusok száma ma is világcsúcsértéket mutat. Zeneelmélet- és karvezetés-oktatóként tettem a dolgom, közben azért létrehoztam egy olyan vegyes kart, amilyen errefelé még nem volt: oratorikus műveket adtunk elő, és ismeretterjesztő koncerteket tartottunk.

– Kik hívták most életre a sikondai kórustábort?

– Az egykori szombathelyi Jeunesses-csapat. Úgy húszan jöttek el négy napra, hogy újra beszélgessünk és énekeljünk, s megünnepeljük a kórus alapításának 45. évfordulóját. Megtanultunk néhány kórusművet, reneszánsz műsort is adtunk a mánfai templomban.

– Zeneszerzőként kezdte. Ez a vonal mikor szakadt el?

– Soha, sőt mostanában ismét felerősödött. Az egyik unokám népzene szakra készül a Zeneakadémiára, és írtam neki úgy egytucatnyi ötujjas zongoradarabot, amelyek különösebb technikai készültség nélkül is jól eljátszhatók, és bevezetnek a kortárs zenébe.

Mindenki zenész

Deáky István 1945-ben született Pécsett. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a Művészeti Szakközépiskola zeneszerzői szakára járt. A Zeneakadémiára karvezetői szakra került be, ott ismerte meg feleségét, Kovácsik Ágnest. Szombathelyen 23 éven át vezette a Jeunesses kórust, tagozatvezető volt a zeneművészeti szakközépiskolában. 2004-ben visszaköltöztek Pécsre, ahol még hét évig tanított a Művészeti Szakközépiskolában. Gyermekeik: Péter (45) Komlón népzenész, művelődési menedzser, Nóra  (44) Horvátországban tanít zenét, Réka (39) zongorázott és Németországban él.

Címkék#Pécs

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!