Közélet

2015.08.03. 15:47

Szingapúrban többet panaszkodnak a fiatalok, mint itt

Szécsei Dávid az illiberális demokráciák sikertörténeteként számon tartott Szingapúrban él és dolgozik. Ázsia-szerelemről, munkájáról és a hazatérés esélyeiről kérdeztük.

Gűth Ervin (Dunántúli Napló)

– Miért nem egy közelebbi országot választott?
– Ázsia iránt mindig is érdeklődtem, először főleg a sport miatt, és 2011-ben Japánban tanulhattam egy évig. Ekkor jutottam el először Szingapúrba, ami nagyon megtetszett, és eldöntöttem, hogy ide vissza szeretnék még térni.

– Mivel foglalkozik?
– Projektmenedzserként új kezdeményezések beindításán és megvalósításán dolgozom. Szingapúr világszintű pénzügyi központ, ahol nagyon rugalmasan kezelik a vállalkozásokat. Egy-egy inkubátorcégben – amilyenben én is dolgozom – több projekt működik. Ezekből később külön cégek lehetnek, nagyjából minden harmadikból lesz is. Ezeket az inkubátorcégeket nagyon ösztönzi itt az állam.

– Mégis milyen projektekről van szó?
– Innen nőtt ki az egyik legnépszerűbb szingapúri kijutós játék és tréning, de IT-s vonalon is vannak projektjeink. Az elsőt megvette egy helyi befektető, aki egy londoni magyar kijutós játékba szeretett bele és itt is akart valami hasonlót csinálni.

– Mikor költözött ki?
– Év elején teljesen, de fokozatos volt az átmenet, sokat jártam ki előtte is. Japán után hazamentem, befejeztem a tanulmányaimat és sportmarketinggel kezdtem el foglalkozni egy budapesti cégnél. Szerettem ott dolgozni, de inkább vonzottak a nagyobb kihívások. Nem kényszerből mentem el Magyarországról, de nem tagadom, most itt sokkal jobb lehetőségek vannak.

– Mit volt a legnehezebb megszokni?
– A klímát szeretem, folyamatosan 30–35 fok van és 90%-os páratartalom. A kultúraközi kommunikáció már nem volt annyira nehéz, azt gondolom, hogy a Japánban eltöltött év megedzett, ott először nagyobb kihívás volt. Nagyon más itt az életritmus, sokkal pörgősebb. Itt mindenki beszél angolul. Ugyanakkor Szingapúr történelme nem túl régi, olyan, hogy szingapúri kultúra nem nagyon van, idén augusztusban lesz csak 50 éves az ország. Viszont az itt élő nemzetiségeknek vannak saját negyedeik és így rengeteg ázsiai kultúrával lehet egy helyen megismerkedni. Éppen ezért a gasztronómiája is világhírű. A kínai, a maláj, az indiai kultúra ötvöződése a nyugatival nagyon érdekes elegyet alkot.

– Ön hogyan látja az ország helyzetét?
– Sokan félreértelmezik Szingapúrt, mert csak azt hallani, hogy illiberális demokrácia, és hogy a szólásszabadság korlátozva van, halálbüntetés létezik még, hogy nem lehet rágózni és minden szabályozva van. Ez részben igaz is, ugyanakkor rend van. Tisztaság és biztonság, bármikor bárhova nyugodtan el lehet menni. Éltem Amszterdamban is fél évet, az a másik véglet. Én egyáltalán nem érzem, hogy uralkodnának rajtam, hogy el lennék nyomva.

– Ehhez az is kell, hogy kiváltságos helyzetben legyen valaki, nem?
– Szingapúr 50 éve Kambodzsa mögött kullogott, most pedig az egy főre jutó GDP-je Svájcnál is magasabb, ebben harmadikak a világon. Az is igaz viszont, hogy nagyon nagy vagyonbeli különbségek vannak. Itt bolti eladóként is meg lehet keresni havi 1500 dollárt, viszont éreztetik az emberrel, hogy a tápláléklánc alján van. Egyébként a fiatalok panaszkodnak a legtöbbet, mert ők nem emlékeznek arra, hogy milyen volt itt az élet néhány évtizeddel ezelőtt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!