Közélet

2014.08.19. 15:17

Czigány Károly idén is Pécsett kezdi, majd Svájcban folytatja

Bronzérmes lett a svájci bajnokságban, most pedig újra a PVSK-Mecsek Füszért csapatát erősíti Czigány Károly. Szerinte a válogatottság már nem reális számára.

Szakács Miklós (Dunántúli Napló)

– Miért éppen Svájc?

– Gondolhatja, hogy nem ez az ország volt az elsődleges célpontom – kezdte a PVSK-Mecsek Füszért vízilabdázója. – Évekkel ezelőtt elkezdtem azon gondolkodni, hogy ki kellene magamat próbálni külföldön, egy erősebb bajnokságban. Sokáig próbálkoztam ezzel, de csak nem jött a nagy lehetőség. Aztán amikor már le is mondtam az egészről, jött egy megkeresés, és én éltem a eséllyel.

– Bocsásson meg, de mennyire lehet esélynek nevezni Svájcot? Még a legfanatikusabb vízilabda-­szurkolók sem nagyon ismerik a sportág ottani helyzetét.

– Megértem a kétkedőket. Természetesen a játék színvonala meg sem közelíti a magyar vagy az olasz bajnokságét, de fontos tényező, hogy az anyagiak és az életszínvonal is nagyon rendben van ott. Nem árulok el titkot azzal, hogy a magam és a menyasszonyom jövőjének megalapozása döntő szerepet játszott abban, hogy a Horgenbe igazoltam.

– Sokan talán nem értik, hogyan tud egy fél szezont Pécsett lehúzni, ha közben egy külföldi együttes játékosa.

– Svájcban csak fél évig tart a bajnokság, kevés a csapat. A fennmaradó időmben pedig jónak láttam, ha edzésben, meccsben maradok. Nagy szerencsémre ebben partnerre találtam a PVSK-ban, ők is örülnek, hogy ősszel a csapatot erősítem, és én sem esek ki a formából. Tavaly remekül működött ez a felállás, remélem, idén is jól sül majd el az együttműködés.

– Mennyire nehéz megszokni az ingázást? Fél év külföldön, fél év itthon, nem lehet egyszerű.

– Tényleg nem az. Már gondolkodunk is azon a párommal, hogy a közeljövőben végleg Svájcba költözünk. Úgy tűnik, edzőként ott tudnék érvényesülni akkor is, amikor éppen nincsenek meccsek.

– Már a visszavonuláson gondolkozik? Hiszen még nincs harminc éves sem.

– Azért erről nincs szó. Érzek még magamban egy pár jó évet, semmiképp sem szeretném abbahagyni a sportot.

– Mi lenne, ha megkeresné egy olasz, esetleg egy magyar sztárcsapat?

– Eddig nem kerestek, és őszintén szólva reálisan gondolkozom erről. Valószínűleg nem is fognak már. Ha mégis jönne egy ilyen lehetőség, bajban lennék. Egy bizonytalan, rövid távú szerződésért nem hiszem, hogy feladnám a svájci életet. Itt megbecsülnek, szeretnek. Nem kezelnek sztárként, vagy ilyesmi, de nem is baj. Nyilván a vízilabda helyi színvonala is közrejátszik ebben, bár megjegyzem, a hazai meccseinken többen szoktak kint lenni, mint egy átlag magyar bajnokin.

– És a válogatottal mi a helyzet? Amikor játszik az OB I.-ben, akkor a legjobb góllövők között van, sokak szerint lenne önben fantázia.

– A mostani kapitány elsősorban fiatalokra épít, éppen ezért józannak kell maradnom. Persze nekem is nagy álmom, hogy a válogatottban szerepeljek, de ez a hajó már valószínűleg elment.

– Horgen után Pécs, Svájc után Magyarország. Milyen (fél)szezont vár a PVSK-tól?

– Én még nem találkoztam a csapattal, kaptam egy kis pluszpihenőt. Azt tudom, hogy alaposan átalakult a gárda, és látni kell, hogy a közvetlen riválisaink jól erősítettek. Az biztos, hogy nem lesz sétagalopp az új bajnokság. Szerintem a legfontosabb, hogy benn maradjon a csapat. A magam részéről meg is teszek majd mindent ennek érdekében.

Bronzérem a nyakban

Svájcban mindössze hat csapat alkotja a nemzeti bajnokság mezőnyét, így nem is csoda, hogy januártól júliusig tart a szezon. A Czigány Károlyt is foglalkoztató Horgen végül a harmadik helyen zárt.

– Jól kezdtük az évet, de a végére sajnos elfogytunk – mesélte lapunknak a pécsi pólós. – A bajnokság végéhez érve sok sérültünk volt már, és sajnos a játékunkon ez meg is látszott. Azért az érem mindenhol érem, így elégedett vagyok az előző évvel.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!