Létezik-e az emberben erkölcsi gát, ha a valóságban mindent szabad, sőt, kötelező?

A legutóbbi Oscar-díjas holokauszt alkotás a magyar Nemes Jeles Lászlónak a Saul fia alkotása volt, és ott jórészt az okozta a meghökkentő rádöbbenést, hogy az áldozatok közül egy szűk kör, a Sonderkommandó pontosan ismeri a gázkamrák funkcióját, mindemellett aktívan közreműködnek saját népük halálba terelésében, mert így egy kicsit tovább életbe maradhatnak.

Az Érdekvédelmi terület esetében mondjuk a magyar címfordítás nagyon nem sikerült, mert a The Zone of Interest formailag és tartalmilag is sokkal inkább Érdeklődési vagy Érdekterületként adná vissza a látottakat. Itt a meghökkentően új nézőpont azért tud még a Merle könyvnél is nagyobbat ütni, mert a halálgyár működtetőjét, igazgatóját Rudolf Hösst pontosan úgy állítja elénk, ahogy egy munkáját kiválóan végző mai cégvezetőt elképzelünk, a maga munkaköri alaposságával, a gyárfejlesztésekre gondosan ügyelve, miközben otthon kiegyensúlyozott családfőként játszik a gyerekeivel, és a családi meleg tűzhely biztosítja számára a polgári értékrend minden örömét. 

Leginkább azért lepődik meg a néző, mert ez a karakter nagyon mai, nagyon emberi, s kifejezetten szimpatikus lenne, ha ezernyi apró utalás, háttérzaj és füst nem szivárogna át a gyönyörű kertes ház tömör falain. Mert ez az idilli otthon az auschwitzi haláltáborral szomszédos, ahonnan folyamatosan érkeznek a halálba indulók sikolyai, a krematóriumok füstje. Továbbá az unatkozó tiszti feleségek is összejárnak, megvitatni a legutóbbi szállítmány értékesebb fogásait, pézsmabundákat, ékszereket, mintha csak egy second hand turkálóból válogatták volna őket. Másrészt az is kiderül, mindannyian tudják, hogy a tulajdonosok már nem fognak soha semmit visszakövetelni. 

Ezek a hölgyek imádják ezt a barátságos társasági életet, a pompás virágos kertek művelését, összességében nagyon elégedettek az életükkel és képben vannak az előzményekkel is, hiszen ha a lengyel szolgálónők a házban valamit elrontanak, rögtön megkapják a fenyegető letolást: ha így folytatják, ők is a gázkamrában végzik. A feleség pedig annyira élvezi ezt a holttestekre épülő békét, hogy amikor Rudolf Höss régióvezetői megbízást kap, nem hajlandó elhagyni tökéletes otthonát, inkább majd a férj időnként hazajön a „kiküldetési munkából”.  Ha valaki nem figyel a háttérzajokra, a torokszorító utalásokra, akkor valóban nem lát mást, mint egy mai sikertörténetet egy olyan cégvezetőről, aki a szakterületén a legújabb technikákat alkalmazza, ügyel a fejlesztésekre, melyre főnökei is felfigyelnek, és kiemelik, hogy még nagyobb méretben hasznot hajtson a társaságnak.

A Mesterségem a halálban Rudolf Höss azzal védekezik, hogy ő nem tehet semmiről, parancsra cselekedett minden helyzetben. Ebben a filmben nem jutunk el a felelősségre vonás, a védekezés szintjéig, mégis az emberben ott motoszkál örökké az a kérdés, a normál erkölcsi értékrend alapján meddig mehet el a munka ürügyén egy gondolkodó ember. Höss feleségének édesanyja egy egyszerű takarítónő, és pár napos látogatásra érkezik lányához, unokáihoz, de hamar elmenekül innen, amikor tudatosul benne, hogy mi zajlik a szomszédban. Hössnek is van a film végén egy megingása, amikor egy hatalmas bálba hivatalos, ahol a legmagasabb főnökei vannak jelen, ő pedig afféle szakmai ártalomként elképzeli, milyen technikával lehetne ezt az egész kócerájt emberekkel együtt elégetni. Ekkor rátör a hányinger, de azt nem tudni, hogy az általános  halálosztás, vagy a közvetlen elöljáróinak szánt álomkép miatt lesz lelkiismeretfurdalása. Ez egyébként örök dilemma minden háborúban, meddig mehet el egy parancsnok a parancsok teljesítését illetően, ha meg nemet mond milyen következményekkel kell számolnia. Mindemellett egy mai gyárigazgató sem tehet meg mindent a termelés fokozása érdekében, munka- és környezetvédelmi előírásoknak, különböző jogszabályoknak kell megfelelnie, mielőtt új beruházásba kezd. De mi fogja vissza azt az embert, akinek mindent szabad az aktuális jogszabályok alapján? Nos ilyen szülői környezetben azt is megláthatjuk, hogy milyenné válik egy gyermek, hogyan hat ez a mindennapi nevelésére, erkölcsi gátjaira. Mert Höss nagy fia otthon is Gestapo ruhában feszít, igazi nácinak hiszi magát.

Az Érdekvédelmi terület félelmetes film, mert ez a népirtás számos párhuzamot vonultat fel a mai világunkkal, hiszen gátlástalan, eredményhajhász gyárigazgatók  szép számmal akadnak mindenfelé, s valahogy az a kívülálló érzése, hasonló helyzetben ma sem állna meg senki morális fenntartások miatt.

Érdekvédelmi terület

Háborús krimi (2023)