BAMA

Kalandozás egy gyönyörűen megrajzolt fantasy-világban, miközben sereget gyűjtünk, legyőzzük az ellent és hősünk egyre erősebb lesz – ez a pofonegyszerű recept már lassan másfél évtizede a Heroes of Might and Magic sorozat sikerének alapja. Kivéve talán a 2002-es negyedik részt, ahol a nem minden esetben átgondolt újításokat a rajongók egy része nem fogadta túl lelkesen, ráadásul az épp csődközelben lévő kiadó a játék túl korai kiadását is kikényszerítette a fejlesztőktől. A szóban forgó kiadó, a 3DO azóta már por és hamu, és a jogokat megvevő UbiSoft biztosra akart menni, és a fejlesztést végző Nivalnak az igazi kasszasikernek számító harmadik rész folytatását tűzte ki célul.

Ez is történt: a Heroes of Might and Magic V szinte mindent tud, amit a Heroes III tudott, ráadásképpen 3D-s grafikát kapott és egy pöttyet összetettebbé vált a harcrendszere. A Heroes játékok két legfontosabb összetevője a hős és a vár: váraink fejlesztése révén egyre erősebb seregeket tudunk kiállítani és ellenfeleink ellen küldeni, a fejlesztéshez azonban pénzre és nyersanyagra (fa, érc, kristály, stb.) van szükség. Itt jönnek a képbe a seregeinket vezető hősök, akik különböző extra képeségekkel rendelkeznek: van, amelyik a varázslásban jártas, mások csapataik harci értékeit képesek növelni. A térképen kalandozva ellenségekkel találkozunk, akik legyőzése révén a sereget vezető hős egyre több mindent tanulhat meg, nyersanyag lelőhelyeket foglalhatunk el, kincseket és varázstárgyakat találhatunk, majd előbb-utóbb összefutunk ellenfeleinkkel és vagy mi kenjük el a szájukat, vagy ők a miénket, attól függően, hogy melyikünk menedzselte jobban várait, hőseit, seregeit. A játékmenet garantáltan addiktív: nem túlbonyolított, viszont mindig van elég tennivaló ahhoz, hogy ne unjuk el. A Heroes játékok körökre bontottak, így attól a kattingatás-parától is megkíméljük magunkat, ami az oly divatos és oly egyforma valósidejű stratégai játékok (rts) velejárója.

Még úgy is, hogy a Heroes V láthatóan sokat merít az rts-ek vitathatlan egyeduralkodójából, a Warcraft III-ból. A hat frakció egymásra épülő kampánya innen lehet ismerős, és a történet némely fordulata is kelt némi déja vu-t. Mint ahogy a teljesen új világ is, ami a kiadó szerint „felnőttebb”, mint a korábbi részek némileg valóban naiv sztenderd fentezije, de inkább maradjunk abban, hogy inkább valóban trendibb fentezi szetting. A világ váltás nem jelentett túl nagy kockázatot, hiszen egyrészt senki sem ezért játszott eddig sem a sorozattal, másrészt az újabb játékosok megnyerése szempontjából ez még előnyös is lehet.

A Heroes játékok gyönyörűen megrajzolt grafikájukról és meglehetősen szolid gépigényükről voltak ismertek, legalábbis egészen a negyedik részig, ahol a korai kiadás azt is jelentette, hogy az optimalizáció elmaradása miatt nem ártott egy erőművet a program alá tolni. A gyönyörű grafika megvan az ötödik rész esetében is: a két dimenziós rajzokat itt a 3D-es megjelenés váltja fel, kifejezetten sikeresen. A grafikusoknak sikerült integrálnia a manapság már kötelezően elvárt kunsztokat (térkép forgatás,nézőpont változtatás, zoomolás) a jól megrajzolt tájakkal és tárgyakkal, ám épp ezért nem árt, ha egy viszonylag frissebb videókártya kegyeg gépünkben és az egy giga memória sem hátrány a másfél gigaherzes proci mellett. A Heroes V legalább középkategóriás PC-t kíván: ennél gyengébb vason is elfut, de a játék nem lesz túl nagy élvezet.

Bár a játék készítői láthatóan nem akartak kockáztatni, pár újítás mégis akad a régi játékosok számára is. A harcrendszer továbbra is körökre osztott maradt, azonban bevezetésre került egy új paraméter, a kezdeményező érték az eddig is meglevő sebesség mellé, amely a korábbi játékokban az egységek hatótávolsága mellett azok sorrendjét is meghatározta. Az újításnak köszönhetően az amúgy pofonegyszerű harcrendszer némileg több taktikázásra ad módot. Hasonlóan üdvözlendő változtatás a különböző vár- és hőstípusok az eddigieknél nagyobb mértékű differenciálása, amely révén a játék valamivel sokszínűbbé válik. A többjátékos üzemmód is ráncfelvarráson esett át: szerencsére megmaradt az egy gépen kettő vagy több embernek szórakozást nyújtó hotseat üzemmód, amely révén barátainkkal, vagy akár barátnőnkkel (hiszen ahogy írtam már, a Heroes of Might and Magic a lányok körében is népszerű) nagyszerűen elverhetjük az időt, és emellett a sztenderd, neten keresztüli többjátékos mód is új ficsöröket kapott. Ilyen például a szellem mód, amely annyit jelent, hogy ellenfelünk köre alatt szellemünk segítségével különböző kellemetlenségeket okozhatunk neki. A megoldás előnye, hogy egyrészt nem unjuk halálra magunkat, miközben a többi játékos nagy nehezen eldönti, hogy mit is akar csinálni, másrészt mi is  rá vagyunk kényszerítve arra, hogy minél gyorsabban végrehajtsuk körünket.

Hasonlóan az előző részhez, a Heroes of Might and Magic V is lefordításra került magyar nyelvre, és június vége óta a magyar nyelvű verzió is kapható. A fordítás korrekt, lényegesen jobb, mint a negyedik rész esetében – bár ezt nem volt nehéz elérni. Nagy stiláris bravúrokra persze nem lehet számítani, ám tekintve, hogy az angol nyelvű verziót oroszból fordították (hiszen a Nival orosz fejlesztőcsoport), és hogy a lokalizáció nem mindenhol sikerült tökéletesen, talán még akkor is jobban járunk a magyar változattal, ha amúgy tökéletes az angolunk.

A korábbi Heroes játékok kedvelőinek mindenképpen ajánlatos beszereznie az új részt is, mivel az tud mindent, amiért ez eddigieket is szerették, de a régieket kihagyóknak is érdemes lehet előre tervezni. Az óhatatlanul ideérő őszi és téli estéken a Heroes of Might and Magic V kitűnő időtöltés – mint ahogy azokon a nyári napokon is, amikor a rossz idő szobafogságra kárhoztat minket.