Helló Afrika, hogy érzed magad?

Angliából Skandináva irányába tolódott el orvul egy éjszaka alatt Pécs, és ennek a barbakáni koncert helyszín is áldozatául esett, annak ellenére, hogy este mintegy mézesmadzagként még az eső is elállt. Csodák persze nincsenek, vagy legalábbis most semmiképpen, így kapásból az esőhelyszín Toxic felé vesszük az irányt, amely fél nyolc környékén még nem igazán pörög.

Még polgári ruhában elvonul mellettünk a rendkívül izgalmas nevű Abdeljalil Kdossi & Wlad Mlouk Iahwa Gnawa Trance Musik legénysége az öltöző irányába, majd pár perc múlva immár törzsi szerelésben betámadják a színpadot. Ekkorra a közönség létszáma már kezdi megközelíteni a szervezőéket. A bevezető dobolás hatására kissé úgy érzem magam, mintha a legendás Fekete Lyukban lennék egy Vágtázó Halottkémek koncerten a kilencvenes évek legelején, ám ezek után hamisítatlan afrikai ízek és hangok következnek.

Az észak-afrikai gnawa zenét Pécsre elhozó csapat produkciója kitűnő stresszoldó, csak az a gond, hogy az ember jóval inkább a Sziget világzenei színpadán hallgatná a fűben heverészve, vagy ugye épp a Barbakán várárokban. Az afrikai csapat kissé furcsán fest a Toxic színpadán, amelyet elsősorban punk/metál/goth bandák szoktak felszántani.

Az Essen-Pécs tengelynek köszönhető BxDxF már jóval inkább ideillik, és ők már közönséget is kapnak, miután megérkeznek az ICWiP résztvevői. A kissé a Rage Against the Machine-t idéző első szám hallatán igazán dühös Ruhr-vidéki legényeket képzelek magam elé, ám a BxDxF csapata jóval szélesebb skálán mozog, ráadásul egy lány is van a tagjai között. A HC, hip-hop és numetal elemeket keverő zene nem túl eredeti, ám kétségkívül lendületes és a zenekar derekasan meg is mozgatja a közönséget. Lakodalmas HC, a szó jó értelmében.

A ráadás közben már elindulunk a Labor irányába, ahol a minden ICWiP csúcspontjául szolgáló country show kerül megrendezésre. 11 nemzet vetélkedik és kínálja portékáit, köztük az Egyesült Államokkal, akik például eredeti amerikai söröket hoztak. Menő. Török valamilyen tömény, magyar pálinka, amerikai whisky, és persze ukrán vodka. Interjú a főszervezővel és készséges török ifjakkal, majd jöhetnek a produkciók.

Az idei prezentációk talán nem annyira szellemesek és kitaláltak, mint a korábbi években – hiába no, nem minden évben jöhet el egy komplett belga zenekar. Érdekességek persze így is bőven akadnak: a gyaníthatóan kameruni versenyző a Dr. Alban féle Hello Africával készül, ami általános iskolás korom nagy kedvence volt. Értékeljük az öniróniát, és az is biztos, hogy arrafelé ez a szám kicsit több egy egyszerű diszkóslágernél. Kétségtelenül érdekes produkció az amerikai Sweet Alabama is, bár kissé wtf szagú, csak hogy szlengben maradjunk.

A bemutatók után jönne DJ Enikő, de én csak DJ Melone-t tudom felfedezni a szett mögött, amivel semmi baj. További gasztronómiai kalandozások következnek, meg világzene diszkóritmusra, majd két óra körül az indulás. Ma este rockabilly, jó eséllyel a Toxicban.