BAMA

– Nagy munka közepette van, siet is vissza. Azt el lehet árulni, hogy a nézők mikor láthatják a Szabó Magda regényéből készült filmjét, Az ajtót?
– A bemutató pontos napját nem tudom, ez a producerek dolga. Úgy tudom, a forgalmazókkal folytatott tárgyalások alapján január végén vagy február elején várható a premier. Reményem szerint először Budapesten, majd néhány nap múlva Németországban láthatja a közönség.

  Szabó István: „Érdekes filmeket kell csinálni – nem a néző a hibás, ha nem megy be a moziba”

– Mennyire sejti előre, hogy miként sikerült a film?
– Ezt szinte sose lehet tudni, egy év múlva már könnyebb lesz értékelni. És nem csak a kritikákra gondolok, mert számomra mindig az a fontos, hogy a közönség mikor mozog a széken és mikor van csendben a vetítés alatt. Vagyis leszűrhető, hogy érdekli-e a történet, az, ami nekem fontos volt a film megalkotásakor, fontos tudott-e lenni mások számára is. Régóta az a véleményem, hogy érdekes filmeket kell csinálni – nem a néző a hibás, ha nem megy be a moziba egy-egy alkotásra.

– A Kulturális Parlament idei ülésének fő témája, hogy Európa, az európai kultúra hol tart. Filmesként miképp látja a helyzetet?
– A film egy különös műfaj, ami mára a kommunikáció legfőbb eszköze lett. Főképp dokumentál, ám egyszerre tükör és propaganda, megmutatja az érzelmeket és a vágyakat, az életmódot és a konfliktusokat. Megmutatja azt is, hogyan élünk, hogyan kérdezünk, hogyan érvelünk, hogyan dühöngünk, hogyan bocsátunk meg. Képes arra, hogy felvillantsa, miként élnek mások, milyen különbségek vannak a világban. Természetesen bemutatja azt a kultúrát is, amiből ered. Csak itt, Európán belül, mennyire más a bohém-katolikus Fellini, a szigorú, északi Bergman, a jezsuita szellemű Bunuel vagy a szláv lelket elénk táró Tarkovszkij művészete.

– És itt mintha jönne egy „de”, hiszen a világ mozijait mindezzel szemben Hollywood uralja.
– Hollywood alapítói, első nagy figurái mind európaiak voltak, magyarok, lengyelek, németek. Ők még történetekben gondolkodtak, és tudták is, hogyan kell őket elmesélni, ráadásul a szükséges öniróniával. Ez az, ami ma már nincs meg. Az arrogancia lépett a helyére. Ugyanis a filmipar másképp működik, egy piaci árut állítanak elő, amit el kell adni. És ennek a leghatásosabb módszere, hogy kizárólag győztesként mutassa meg az embert.

– Mi a legfőbb baj az amerikai filmmel?
– Ha már európai kultúráról beszélünk, főként az, hogy az amerikai filmdömping által az életünk minden szeletét tengeren túli minták alapján rendezzük be. Attól kezdve, hogy miképp kell benyúlni a hűtőbe a sörért, odáig, hogy milyen egy apa–fiú, főnök–beosztott, férj–feleség, csábító-szerető viszony. Mindig is visszautasítottam, hogy kizárólag Los Angeles diktáljon. Ezért fontos a helyi kultúra, mert számunkra, akik ebben élünk, mégis csak ez a legérdekesebb. Annak a lehetősége, hogy saját magunkat megmutassuk.

– Bármi recept, kiút, ötlet?
– Nem valamiféle világtól elrugaszkodott gonoszt kell látni az amerikai vagy kínai térhódításban; ők csak be akarják söpörni a pénzt a termékeikért. De Európának is ki kell verekednie a helyét, és minden téren olyasmit kínálni, ami érdekes, tartós és ezért érdemes hazavinni. Olyasmi, mint egy svájci óra. Valami, amit jó érzés birtokolni.

Munkái közül több is a filmtörténet elismert klasszikusának számít

Szabó István 1938-ban született Budapesten, de élete első hat évét Tatabányán töltötte. Apja, Szabó István orvos volt az ottani kórházban; neki állít emléket az Apa című filmben. A főiskolán Máriássy Félix osztályába járt. Indulásakor a lengyel és a francia filmművészet új hullámának hatására kibontakozott „magyar új hullám” egyik vezéregyénisége lett. Művészi fejlődésére hatottak François Truffaut és Jean-Luc Godard munkái, de leginkább Ingmar Bergman törekvéseit őrizte meg.

Első nagyjátékfilmje, az Álmodozások kora mára klasszikus alkotásnak számít. A legnagyobb nemzetközi elismerést a pontosan harminc éve, 1981-ben forgatott Mephistóval érte el: a Klaus Maria Brandaurrel a főszerepben készült mozit 1982-ben a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjjal jutalmazták.

1991-től az Európai Filmművészeti Akadémia alelnöke volt, 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia egyik alapító tagja volt.