BAMA

A tibeti Zangla nevű falucska meglehetősen lerobbant sziklaerődjének helyreállításán, és annak a szobának a rendbetételén munkálkodik több éve egy magyar csapat, ahol egykoron Kőrösi Csoma Sándor, a híres magyar nyelvtudós lakott.

– Hogy került oda, ahol a madár is ritka?

– Korábban jártam arrafelé, sőt egy pécsi barátommal, az éppen Angliában élő Polgár Tivadarral megmásztuk a Stok Kangri 6153 méteres csúcsát. Előtte olvastam arról, hogy egy lelkes csapat a zanglai erődben Kőrösi Csoma szobájának felújítását végzi évek óta. Gondoltam, hogy nem árt a segítő kéz.

  Több mint hatezer méter magasban: a pécsi Scherer Ádám (balra) megmászta a Stok Kangri csúcsát egy jelenleg Angliában élő barátjával

– Nem ártott?

– Az igazság az: már olyan sok a jelentkező, hogy nem tudnak mit kezdeni velük. De én befértem, ugyanis a hegymászó múltam miatt a sziklaerőd oldalfalainak rendbetételén dolgoztam, egy kötélen lógva. Igyekeztem a réseket helyreállítani, betömni.

– Nehéz feladat volt?

– Négyezer méteren nem túl sok a levegő, nehéz akklimatizálódni. Végig kínlódtam, de másoknak sem volt könnyű. Abba is belefáradtam, ha le kellett menni egy bögre vízért. Mindenesetre büszke vagyok arra, hogy tehettem valamit Kőrösi Csoma ügyében, aki amúgy az egyik példaképem. Rá gondolok mindig, amikor a puszta földön kell a hálózsákot leteríteni, közben esik az eső, és a csontomig hatol a hideg.

– Milyen a hálózsák?

– Profi gyári termék, kimondottan a hegymászóknak készült. Mindenesetre én még vettem jó sok fosztott tollpihét, és azzal is kibéleltem, merthogy több ezer méter magasságban ez életmentő lehet.

– Hogy kezdődött a különös szenvedély, csavarogni a világban?

– Érettségi után felültem a vonatra, és elmentem Zakopanéba, ahol először láttam igazán tornyosuló hegycsúcsokat. Megmászva többet is, s amikor az utolsóról lejöttem, már éreztem, hogy még magasabbra vágyok. Így indultam később Indiába, ahol elém jött a Stok Kangri. Csoda volt: átláttam három országba, láttam a Himaláját, a K2 csúcsát. De az még messze van, előbb a Pamír csalogat, de valahol munkahelyet kellene szereznem, hogy pénzem is legyen, mert anélkül nem megy. Mindenesetre tudom, hogy nekem a hegymászás a mindenem.

– Mi a képzettsége?

– Most végeztem ifjúságsegítő szakon, ami OKJ-s felsőfokú képzés, de eddig még magamon sem tudtam segíteni. Huszonhárom éves vagyok, és egyébként nem válogatok, bármilyen fizikai munka jöhet, mert jót tesz a kondimnak. Akár kötélvégen lógva mosok ablakot is.

– Hogy jobb a csúcstámadás idején? Fölfelé menni, vagy lefelé ereszkedni?

– Én a lefelé vezető utat jobban szeretem. Bár az is igaz, hogy a ritka levegőben megváltozik az ember, agresszívebbé válik, hamar összekap a másikkal...